Vezető hírek

Projektzárás fantázialényekkel

2018. július 04. szerda, 16:40

Szerző és fotó: Pánczél Petra

Címkék: D'CLINIC Studios, képzőművészet, Pánczél Petra, Zalaegerszeg

Drámai prológussal, némi zenével, meg filozófiai ihletésű installációkkal ért véget a D’Clinic Studios nemzetközi rezidenciaprogram júniusi művésztelepe.

Kintli Emese, Devan Wardrop-Saxton, Mészáros Gábor és Jennifer Bockelman

A Pál Katja szlovéniai festőművész által vezetett páterdombi alkotóházba ezúttal két amerikai művész költözött be. A projektzárón az itt készült alkotásaikkal ismerkedhetett meg a közönség. Devan Wardrop-Saxton Portlanból, Jennifer Bockelman pedig a nebraskai Sewardból érkezett Zalaegerszegre. A két fiatal hölgy teljesen más műfajt képvisel; Devan drámaírással, zenével és színdarabokkal foglalkozik, míg Jennifer különös szobrokat és installációkat készít.

A művészek itteni munkáiról a „Kurátor egy napra” program keretében Kintli Emese (a Zrínyi-gimnázium diákja), és Mészáros Gábor (a rezidenciaprogram egyik tolmácsa) beszélt. A tárlaton többek között a drámaírás folyamataiba is betekintést nyerhettek az érdeklődők. Devan ugyanis Zalaegerszegen folytatta a már elkezdett „You my love at home again” című regényét, mely egy fiatal nő és egy farkasfalka történetéről szól. Írás közben (ami esetében sokszor tényleg kézírás) több montázs és kisebb rajz is született, amik most a falakra kerültek, de új dalainak kottáit is bemutatta a művész. A drámaíró nem először járt Magyarországon, korábban ugyanis Gyulán volt cserediák, és az egy év alatt nyelvünkön is megtanult valamelyest. Készülő regénye prológusát ezért magyarul olvasta fel.

A szobrászattal foglalkozó Jennifer különös lényeit, szörnyeit egy francia filozófus munkája ihlette. Az installációk a „Menekülési vonal” címet kapták. Jelezve: minden lény menekülési réseket keres, ha politikai, művészeti, vagy bármilyen más mozgalom, rendszer, vagy ideológia határokat jelöl ki számára. A menekülésben a siker és bukás lehetősége egyaránt benne van, és ezek mindig változást is előidéznek. A szobrász szerint maga az élet is megtalálja a menekülési formáit; ami különös lényeket teremthet. A tárlaton is ilyen – ma még nem létező – (fantázia)szörnyekkel találkozhattunk. A szobrok a városban talált építési hulladékokból, turkálóban vásárolt régi kelmékből, vagy éppen a természetben fellelhető anyagokból készültek.

Hogy az egyes menekülési jelenetek mögött milyen személyes drámák húzódnak meg, annak megfejtését mindig a befogadóra bízza az alkotó.