29. GébArt: valóság vagy belső őrület

Szabad művészeti (újra)kapcsolódások

A ketrec, mint szimbólum így akár jelentheti azt, hogy mindenki megmarad a saját maga világában, de a tó partján szorosan egymás mellé felállított kalitkák arra is utalhatnak, hogy két járványhullám között egy kicsit szabadjára engedtek minket. A művészek ezért – ha szűkre szabottan is – de kapcsolatba léphetnek egymással. A ketrecszomszédok kezet foghatnak, a többiek meg átkiabálhatnak egyik oldalról a másikra. A kreativitásukra van bízva, hogyan használják ki a korlátozott „szabadban levést”.

Horváth M. Zoltán

A plakát persze csak tréfa, illetve figyelemfelkeltő marketingfogás, ami sok lájkot képes begyűjteni a Facebookon. Az idei művésztelep hét alkotója szerencsére ennél kötetlenebbül tölthette el az időt a Gébárti-tó mellett. Kötetlenül, de mégis sok munkával; a festészetre fókuszáló táborban szinte minden nap készült valami új. Ezt látogatásunkkor mi is tapasztaltuk.

A telep művészeti vezetője most egy cikluson át ismét Horváth M. Zoltán festőművész, aki a 2000-es évek elején már irányította a tábor munkáját. Az idei témaválasztásról és a művésztelep koncepciójáról a zalaegerszegi születésű, jelenleg Pécsett élő művészt kérdeztük a zárókiállítás előtt.

- Sok év telt el azóta, hogy utoljára tábort vezettem itt. A változás és a változtatás elkerülhetetlen. Részben mert attól mennek előre a dolgok, attól lesz izgalmas az alkotási folyamat. Másrészt pedig tíz, sőt húsz év egy ember életében már önmagában is változás: újjászületünk, máshogy gondolkodunk bizonyos dolgokról és a kapcsolatrendszerünk is megváltozik, vagy bővül – fogalmazott.

Losonczy István

Hozzátette: egyáltalán nem számított rá, hogy visszatér mint művésztelep-vezető. Ám mivel a pécsi művészeti gimnazistákkal és egyetemistákkal is évről évre ide jár táborozni, felmerült a gondolat, hogy mi lenne, ha ismét elvállalná a vezetést. A GébArt-i művésztelep ráadásul idén 30 éves lenne, ha nem maradt volna el a tavalyi tábor a covid miatt. Az évforduló így csak jövőre lesz aktuális, de ez megint egy olyan mérföldkő, ami ötletelésre készteti az alkotókat.

- Az idei táborba olyan művészeket hívtam, akik jól együtt tudnak gondolkodni és dolgozni. Most főleg a festészet a hangsúlyos, ezen belül viszont mindegy, hogy valaki a figurativitást, vagy az absztrakt stílust képviseli. Szerintem izgalmas, ha több helyről jönnek össze az alkotók, vagy ha többféle helyszínhez is kapcsolódnak. Jómagam és Bóbics Diána a Pécs-Zalaegerszeg vonalat képviseljük, Losonczy István Pécs és Budapest között jelent kapcsolatot. De, itt van dr. Filp Csaba és Gesztelyi Nagy Zsuzsa Budapestről, valamint Irene Rung Németországból. Major Judit kerámiaszobrász pedig szintén Pécsről érkezett. A „Kapcsolódások” azért jó téma, mert nyitott, sokféle lehetőség rejlik benne. Például, hogy mennyire köthető össze a pandémia utáni világ az előzővel. Egyelőre nem látjuk, hogy mi valósul meg a sok a jóslatból. Az alkotók akár ezt a krízist is feldolgozhatják, de el is térhetnek ettől. Mindenki hozta a saját műtermi gondolkodását, ugyanakkor azt látom, hogy maga a hely is hatással van a tábor lakóira.

Bóbics Diána

A festőművész úgy érzi: kegyelmi állapot, hogy a lezárások után itt lehetnek és elfelejthetik egy kis időre ezt az egész őrületet. Jó érzés újragondolni a kapcsolatokat, a kapcsolódási pontokat. Akár másokhoz, akár saját maguk munkásságához viszonyítva. Mindegy, hogy végül a szigorú valóság, vagy valamiféle belső őrület kerül a vászonra. Utóbbi is érthető, hiszen sokuknak van feloldásra váró lelki gócpontja a járványhelyzet miatt. Itt Gébárton mindenki elengedi kicsit az ilyen-olyan bajait, és jól érzi magát.

- Nagyon jól! – kapcsolódik a beszélgetésbe Losonczy István, akit a keszthelyi népművészei alkotóházban tett látogatás inspirált egy újfajta munkára. Kézi szőtteseket látott ott, s mivel korábbról volt is ilyen anyaga, most erre fest; ám jórészt színes, geometrikus alakzatokat, vagy egyszerűnek tűnő vonalakat. Azt mondja: nem szegül szembe az anyaggal, követi a szövet szálait. Azok adják ki a mintát. Ez most teljesen új dolog számára.

Szintén a saját munkájához való viszonyt gondolta Bóbics Diána, aki eddig papír objekteket készített, ám most le is rajzolta/festette őket; vagyis az absztrakt formákat még tovább absztrahálta. A térből a síkba helyezve az elemeket. Mint meséli, a művésztelepeken szeret kilépni a komfortzónából, vagyis abból a gondolkodásmódból, ami az otthoni műtermi munkáit jellemzi.

Dr. Filp Csaba

Még Horváth M. Zoltán is „stílust váltott” menet közben: a tábor elején geometrikus festményekhez kezdett hozzá, de pár nap után azt érezte, nem kívánja a kötött formát. (Ennyit a kalitka- szimbólumról.) Ottjártunkkor színes, „csurgatott”, absztrakt festményei száradtak éppen, vagyis egy jóval ösztönösebb irányba terelődött a munkafolyamat során.

Dr. Filp Csaba az alkotótáborban is jellegzetes "hús-festményeivel" foglalatoskodott, illetve ezeket illesztette be a Kapcsolódások témába. Állati hús, mint emberi táplálék, az ember és a fogyasztói társadalom viszonya, de akár a hús "anatómiája"; kapcsolódása a csonthoz is megfigyelhető. Képei sokféleképpen értelmezhetőek ebben a kontextusban. Az alkotó tavaly egy régészeti feltárás kapcsán már járt Zalában, mégpedig Bagodban. (Művészetéről akkor hosszabban is beszélgettünk vele.)

A zárókiállítás plakátja

Végül befutott a házigazda, azaz az alkotóház művészeti titkára, Prokné Tirner Gyöngyi is. Mint mondta: nemcsak annak örül, hogy idén sikerült megrendezni a művésztelepet, hanem annak is, hogy most több Zalaegerszeghez kötődő alkotó festményével bővül a GébArt-i anyag. A következő években is szeretnének olyan „elszármazott” művészeket meghívni, akiknek még nem szerepel alkotásuk a szép számú gyűjteményben.