Előbb az internetes keresés, aztán a könyv?

A könyvtár már nem egy csendes „sziget”

Nitsch Erzsébet, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, a József Attila Városi Tagkönyvtár vezetője a Magyar Kultúra Napján vehette át a kulturális dolgozóknak járó szakmai elismerést. A könyvtári ágazat idei díjazottja – aki 1981 óta dolgozik a landorhegyi intézményben – többek között a kétezres évek modernizálási munkáiban, valamint az állomány építésében és korszerűsítésében jeleskedett a kollégáival együtt. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

- Valószínűleg nem én vagyok az egyedüli, aki a kilencvenes évek vége felé, épp a városi könyvtárban lépett fel először a világhálóra. Mikor érte el a digitális korszak, vagy annak első szele a városi könyvtárat?

- Tulajdonképpen már 1993-ban, hiszen ekkor kezdődött el az elektronikus katalógus kiépítése. Ebben eléggé úttörők voltunk a megyében. Ez a TextLib rendszer – ami akkor még Text tár volt – kialakítását jelentette; nemcsak itt, hanem országos szinten. Kezdetben csak az új könyveket vittük fel, ezzel párhuzamosan megvolt még a cédulakatalógus is. Az olvasók nálunk 1998-ban használhatták először az Internetet. A digitalizáció és az online világ folyamatos újításokat igényelt a 2000-es években. Korszerűsíteni kellett az elektromos hálózatot, belső hálózatfejlesztést hajtottunk végre és a wifi is kiépült.

Nitsch Erzsébet

- Szinte néhány év leforgása alatt megváltozott a keresés és a kölcsönzés is. Mennyire volt megterhelő feladat az átállás?

- Valóban, 2000-ben beindult a gépi kölcsönzés és a vonalkódozás, de jó ideig megmaradt még a hagyományos katalógus is. Vagyis a „fiókos szekrények” nem tűntek el egyből a könyvtárból. Eleinte nem bíztunk ugyanis az elektronikus adatok pontosságában. Sok adat összekeveredett, aztán később a kistelepülési könyvtárak anyagával is bővült az állomány, majd 2013-ban egyesült a megyei és a városi könyvtár. A két adatbázis egyesítése is okozott egy átmeneti zavart ebben az átállási időszakban. Sokszor jól jött még a kézi katalógus! Ezeket az éveket kihívásként éltük meg. Akkor még feldolgozóként próbáltuk kitalálni a kollégákkal, hogy az olvasók vajon milyen hasznos információkat szeretnének látni az elektronikus katalógusban. A programfejlesztő céggel közösen teszteltük a rendszert. Ez ma is így van, hiszen folyamatosan újabb funkciók érkeznek. Legutóbb éppen az elektronikus foglalással bővült a rendszer, nagyban segítve ezzel az úgynevezett távoli használatot. Járvány idején különösen jól jön az online foglalás. De a könyvtár katalógusa nemrég elérhetővé vált egy telefonra letölthető applikáció révén is.

- Hogyan változott a könyvtárlátogatók köre a kétezres évek elején, amikor még viszonylag kevés háztartásban volt Internet? És mi történt azt követően, hogy a mobiltelefonoknak köszönhetően gyakorlatilag egész nap az online térben (is) lehetünk?

- Az ezredforduló környékén érezhetően megnőtt a könyvtár forgalma. Olyanok is jöttek, akik addig nem voltak olvasók, könyvtárhasználók. Itt elsősorban az akkori fiatalokra gondolok, akik tényleg internetezni jöttek a könyvtárba. 

- Vagyis nem feltétlenül a tudásért, hanem a játékért, szórakozásért?

- Igen, és ez nem ment mindig csendesen. A könyvtárosokat is új helyzet elé állította az, hogy a könyvtári közeg, mint közösségi tér lassan megváltozik. Ki kellett alakítani annak a kultúráját, hogy a netező diákoknak se kelljen teljes némaságban ülniük, ugyanakkor ne zavarják azokat, akik olvasni, tanulni jöttek. Az Internet emellett egy sor új lehetőséget hozott. Könyvtárhasználati vetélkedők révén sikerült azért a fiatalabbak érdeklődését is felkelteni a könyvtár és az olvasás iránt. Az idősebbek pedig számítógépes tanfolyamokra jöhettek, ahol elsajátíthatták az alapokat. Például hogyan kell e-mail fiókot létrehozni, levelezni, dokumentumokat letölteni, fájlokat csatolni. Az eredeti kérdéshez visszatérve: miután a háztartásokban is elérhetővé vált az Internet és egyre több lett rajta a tartalom, drasztikusan visszaesett azoknak a száma, akik a net miatt jöttek a könyvtárba. Ma már inkább csak a foglalkozások, vetélkedők, táborok idejére korlátozódik a használat. Pedig úgy érzem, hogy sokat tudnánk segíteni abban, hogy az egyes tartalmakat jobban ki tudják választani a felhasználók.

- Kikre gondol? Szakdolgozatíró egyetemistákra, vagy inkább azokra az idősekre, akik még mindig bizonytalanul közlekednek a digitális világban?

- Akár mind a kettőre. Manapság éppen azért nehéz a tájékozódás, mert túl sok az információ. Nem biztos, hogy mindenkinek sikerül kiszűrni, hogy mi az, amire valóban szüksége van. Vagy, hogy egy-egy témán, problémakörön belül egyből rátalál arra, ami őt igazából érdekli. Ezekben tudunk segíteni. Most a járvány alatt a honlapunkon ajánlunk is különféle tartalmakat, legyen szó könyvekről, folyóiratokról, vagy sokakat érintő társadalmi kérdésekről. Ezeket a „Könyvtár a küszöbön” program keretében ki is lehet kölcsönözni. Ami a szakdolgozatírókat illeti, e téren is sok minden megváltozott. Régen előbb a könyvekből tájékozódtak a diákok, és utána kerestek internetes forrást, hogy „modernebb” legyen a dolgozat. Ma ez fordítva van. Azzal jönnek hozzánk, hogy a neten már mindent megnéztek, valami olyat adjunk, ami ott nincs.

- Mennyire tűnik reménytelennek, hogy a mai gyerekekből könyveket is olvasó felnőttek legyenek?

- Ha sikerül őket már kisebb korukban becsábítani a könyvtárba, akkor nem reménytelen. A József Attila könyvtár pont abban jó, hogy különféle rendezvények révén képes korosztályokat megszólítani. Persze a járvány miatt a programok most szünetelnek, de talán jön az enyhítés. Az Örömkör-sorozat, mely 2006 óta működik, például éppen azt bizonyította be, hogy fel lehet kelteni a gyerekek és a szülők érdeklődését egy-egy hétköznapi életből merített téma kapcsán. Mindig jó látni, hogy utána sokan itt maradnak a könyvtárban, olvasgatnak, vagy egymásnak ajánlanak könyveket, és később is visszajönnek.

- A mindennapi problémák megjelenítése és az ezekhez kapcsolódó könyvek, afféle ugródeszkának számítanak a tartalmasabb olvasmányok felé?

- Úgy néz ki, hogy igen, sokakban sikerül felkelteni így az érdeklődést. A fiataloknál pedig újra kezd divatba jönni az olvasás. Népszerűek ugyanis azok a regényhősök, akik túljutnak valamilyen krízisen és megtalálják a saját útjukat. Sok könyvajánló, blogbejegyzés is születik ezekkel a kötetekkel kapcsolatban, ami egyfajta önkifejezés a fiatalabb korosztály számára. Az biztos, hogy azok a gyerekek, akik az Örömkörön nőttek fel, már nem azt gondolják egy könyvtárról, hogy az valamiféle csendes, elmélyült sziget. A világtrend is azt mutatja, hogy a könyvtárak ma már egy lazább, nyitottabb közösségi térként működnek.