Az orgona bűvöletében

Kalinyingrádban. Sűrű koncertprogramja van, szinte minden hónapban más országban koncertezik. Nauratyill Zita orgonaművésszel beszélgettünk rövid tavaszi pihenőjén, idehaza.

 - Hatéves koromtól tanulok zenét, első tanárom Serfőzőné Márta néni volt, neki nagyon sokat köszönhetek. Zongorával kezdtem, 10 évesen egy nemzetközi verseny második helyezettje lettem. Nem mondom, hogy ez döntötte el végül a dolgot, de nagyban befolyásolta. Onnan aztán annyira a zene irányába mentem, hogy nem is tudom, mi más pályát választhattam volna. A gyakorlást sosem éreztem áldozatnak, csak jó befektetésnek. Hiszem, hogy a kemény munka kifizetődik, hogy gyakorolni kell és kihasználni a lehetőségeket, nem elmenni mellette.

- Nagyon fiatalon kellett ezeket az elveket magadévá tenni.

- Nem mondom, hogy 14 évesen könnyű volt Pestre menni tanulni, de miután Nyíregyházán az Országos Zeneiskolai Zongoraversenyen első lettem, tudtam, hogy ez lesz a következő lépés. Minden reggel fél hatkor keltem, hattól nyolcig gyakoroltam, iskolai órák után szintén gyakoroltam néhány órát. Ha most kellene reggel hatkor kelni, azt már nehezebben tenném - mondja nevetve.

- Naponta mennyi időt vesz igénybe a gyakorlás?

- Én nem tudok nyolc órát egyben gyakorolni, ahogy sokan teszik. Inkább két órákat koncentráltan játszom, és közben valami mással is foglalkozom.

- Jut idő másra is?

- Nem igazán. Általános iskolásokat tanítok zongorázni, mellette tanulok és koncertezem. Bár mostanában, inkább csak pihenésül néha absztrakt képeket festegetek, legfrissebb zenei kalandom pedig, hogy elkezdtem éneket tanulni. Úgy gondolom, hogy minél több oldalról, ismerem meg a zenét, minél nagyobb rálátásom van az adott műre, annál jobban tudok orgonálni.

- Mitől tud valaki jól, vagy éppen a legjobban orgonálni?

- Ezt igazából a közönség dönti el. Mennyire tudom őket lekötni, értéket átadni. Én igyekszem szívvel és ésszel játszani. Mindkettő fontos.

- Lámpaláz?

- Egy kis drukk van. A fellépés előtt egy kis időre van szükségem, amikor senki sem zavar, felkészítem magam. Aztán kimegyek és játszom, de ez már hosszú évek munkájának eredménye, a gyakorlás során építem fel a darabot.

- Fejből játszol? Előírás ez?

- Nem előírás, de nagyobb szabadságot ad, mint a kottát figyelni. A zongoradarabokat mind fejből adom elő, az orgonálás során eddig gyakrabban játszottam kottából, hiszen ott bonyolultabb a kottakép, de a jövőben törekszem majd minél inkább kotta nélkül koncertezni. Ez egy nagy kihívás, alázat és sok munka kell hozzá.

- Sosem volt blokk?

- De egyszer igen, 14 évesen. Elfelejtettem egy egész oldalt. Ennél rosszabbat el sem tudtam képzelni. Nem tudtam hova tenni ezt a helyzetet, de ezután tanultam meg másképp memorizálni a darabokat, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő.

- Amikor külföldön turnézol, van időd turistáskodni is?

- Általában nem, valójában csak a koncerttermet és szállást látom, ezt egyébként nagyon sajnálom, szeretnék a jövőben változtatni ezen.

- Pihenés?

- Most pihenek, itthon nem gyakorlok – utal a húsvéti hazalátogatásra - családi körben vagyok.
A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek mindig támogatták a terveimet, ahogy a kiváló tanáraimnak – Zalaegerszegen Serfőző Józsefné, Heizer Zsófia, Budapesten a konziban és a Zeneakadémián Eckhardt Gábor, Hargitai Imre, Elekes Zsuzsa, Fassang László, Pálúr János, Bécsben Otto Probst - is örök hálával tartozom. A húgommal - aki hegedűművész - is ilyenkor, itthon tudok találkozni, ő Salzburgban él és tanul.

- Vannak bolondos huszonéves dolgaid is?

- A középiskolától fogva zenész körben élek, az ismerőseim 99 százaléka is zenész. Nem szoktam buliba járni, diszkóban még egyszer sem voltam, inkább a baráti társaságot szeretem néhány órára.

- Maximalista vagy?

- Maximálisan.

- Kedvenc zeneszerző, példakép?

- Inkább kedvenc zenei korszakom van, a francia romantika és a XX. század zenéje, mindkét hangszerem esetében. A részben példaképem pedig Olivier Latry, francia orgonaművész, akinek a könnyedsége, természetes játékmódja tetszik, de a gyakorlatban, a hétköznapokban, professzorom, Martin Haselböck is igazi példakép, életem legjobb választása volt, emberileg és szakmailag is pályafutásom eddigi csúcsára vezetett. Ezzel együtt nem szeretnék senkit utánozni, hanem a saját utamat járni.