Ki lehet lépni a rosszból

 A történetek – és velük a rossz szokások – megváltoztathatók. Ezt vallja dr. Koltai Mária pszichiáter, kiképző pszichoterapeuta, aki Nagy Réka klinikai szakpszichológus vendége volt a legutóbbi Pszicho Estek rendezvénysorozaton. A népszerű eseménynek ősztől új helyszín, a PopUp Café ad otthont.

Családi traumákról és megoldásokról a Pszicho Esten

Mi az a családi tudattalan, mit lehet kezdeni a generációkon át cipelt (fel nem dolgozott) családi titkokkal, na és a belőlük eredeztethető pszichés, súlyosabb esetben testi megbetegedésekkel. Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a két szakember a beszélgetés során. Ahogyan minden ember személyiségének van egy tudatos és egy tudattalan tartománya, úgy az emberiségnek is van egy kollektív tudata (amibe főleg a mesék, mítoszok, legendák tartoznak) és ugyanígy egy tudattalan része is. Egy magyar pszichiáter, Szondi Lipót kutatta és írta le először azt az elméletet, hogy az egyéni és a kollektív tudattalan között van egy kapocs: a családi tudattalan. Hiszen családi közegben növünk fel, válunk emberré, s ez bizony hatással van lelki működésünkre.

Egy adott családba beleszületni persze lehet áldás, vagy éppen átok. A pozitív dolgokról ritkán beszélünk, a negatívumok, a titkok, a ki nem beszélt tragédiák azonban komoly problémákat okozhatnak; még bizony az évtizedekkel később született családtagok esetében is. Miért? Mert van egy sor dolog, amit családi hatásra követünk el: hajlamok, szenvedélyek, párválasztási szokások, érdeklődési kör, pénzhez való viszony, döntések, illetve helyzetekre adott reakciók. Afféle lelki öröklések, minta és mentalitás-követések ezek. A legtöbbször tudattalan döntések kombinációjával sodródunk. Sokan pedig újra és újra rossz helyzetekbe kerülnek, ismételve elődeik forgatókönyvét. Még gyakran betegségeiket, haláluk módját is. Ez utóbbiak oka ugyanis nem mindig a rossz gének öröklése. Sok múlik a generációkon át hurcolt elfojtások lélekre, testre, gondolkodásra gyakorolt káros hatásán is.

A pszichiáter szerint azonban mindebből ki lehet lépni, mert lehet módosítani a történeten. Ehhez azonban meg kell ismerni, fel kell tárni a családunk történetét. Adott esetben ki kell kutatni ehhez a családfát, és beszélgetni kell a még élő rokonokkal a múltról. A traumákról, a család „fekete bárányairól”, az elhurcoltakról, a megszégyenítettekről, a bukásokról, halálesetekről, de a sikerekről is. Az is fontos, hogy a szülők ne saját, meg nem élt életüket, ki nem élt lehetőségeiket erőszakolják rá a gyerekükre. (Ismerős mondat: a „Nekem nem lehetett, neked viszont van rá lehetőséged.)

A családi traumát úgy lehet feloldani, ha felismerjük, rokonaink a múltban olyant tettek, ami nekünk nem jó, tehát nem akarjuk azt a mintát követni, ismételni. Koltai Mária úgy véli, lehet, hogy mindezért néha pokolra kell szállni, ám az emlékezés, kibeszélés „nem depizést jelent”. A fel nem dolgozott traumák azonban okozhatnak depressziót, sőt más lelki és fizikai betegségeket is.