Gender és változó társadalmi szerepek

Nagy Réka klinikai szakpszichológus ősz óta szervez Pszicho Esteket a Mimosa kávéházban. A párválasztás és szingliség mindig szóba került, valamint szexuálpszichológiai és evolúciós pszichológiai kérdések is felvetődtek. Nagy Rékával többek között arról beszélgettünk, hogy miért is van mostanság ennyire fókuszban a gender-téma, és honnan jött az Pszicho Est gondolata.

- Korábban részt vettem a Zalai Kanapé újjászervezésében, ám pszichológusként nem igazán találtam meg benne a szerepemet. Ekkor gondoltam arra, hogy jó lenne egy olyan kisebb, intimebb fórum, ahol közérthetően és nyíltan lehet pszichológiai kérdésekről beszélni. Nem feltétlen nagy neveket, sztárelőadókat hívok, inkább maga a téma, valamint a beszélgetés, interaktivitás a fontos.

- Mennyire nyílnak meg a vendégek, hiszen elég kényes, már-már zavarba ejtő kérdések is szóba kerülnek.

- Az indítás tényleg kicsit merész volt Hevesi Krisztina szexuálpszichológussal, de a közönség hamar feloldódott. Azt látom, hogy akik eljönnek az estekre, alapvetően nyitottan állnak hozzá a kérdésekhez. A szexualitás pedig amúgy is mindig előkerül a pszichológiában; szinte nem lehet kikerülni.

- Ez afféle freudista hagyomány, amitől nem lehet elvonatkoztatni, vagy azért vannak már új elméletek is? Az evolúciós pszichológia például új iránynak nevezhető?

- Freud-tól még a bírálatok ellenére is nehéz elvonatkoztatni, hiszen a maga korában zseniálisat alkotott. Számos más elmélet szerint azonban, nem lehet mindent pusztán a szexualitásra visszavezetni. Az evolúciós pszichológiának annyi köze van a freudizmushoz, hogy a biológia és az etológia felől közelít a férfiak és nők viselkedésének pszichés háttere felé. Az a helyzet, hogy Freud és az evolúciós pszichológia között van egy alapvető közös pont; a szex.

- ...ami, ha lefordítjuk nemet, nemiséget is jelent. Ezzel el is érkeztünk a gender-kérdésig. Ez csak egy felkapott téma, amiről pozitív vagy negatív előjellel manapság divat beszélni, vagy vannak már tudományos eredményei is a gender-kutatásnak?

- Egy összetett kérdésről van szó, ráadásul nagyon sok a félreértés. A gender társadalmi nemet jelent; vagyis azt, hogy a férfiak és nők között milyen szerep különbségek vannak, és ez hogyan mutatkozik meg a viselkedésükben. A gender-elmélethez kötődő kutatások sok fontos kérdésre segíthetnek választ adni. Például, hogy a férfiak miért halnak meg előbb, mint a nők. Vannak persze szélsőséges irányzatok, amik teljesen meg akarják szűntetni a különbséget férfiak és nők között. És ott vannak még az ellenzők is, akik ideológiai alapon, amolyan tradicionális társadalmat képzelnek el.

- A férfiak korai elhalálozása ezek szerint összefügg egy sor társadalmi sztereotípiával, illetve az elvárt viselkedés miatt kialakult stresszel?

- Igen, hiszen a szerepeknek való megfelelés óriási nyomás alatt tartja a férfiakat. Magyarországon meg különösen. Bár van lassú változás, azért alapvetően még mindig a férfit tartjuk családfenntartónak, aki a több pénzt keresi. Annak ellenére, hogy már régóta kétkeresős a családmodell, mégis a férfin van a fő anyagi nyomás. Ráadásul még él az hibás nézet is, mi szerint a "fiúk nem sírnak", vagyis hogy egy férfi ne legyen érzékeny, meg lelkizős. Emiatt sok az elfojtás. Mindezekből következik az is, hogy nálunk még nem alakult ki a Nyugat-Európára, különösen a skandináv országokra jellemző modell, hogy a férfi is részt vesz a házimunkában, gyermekgondozásban, sőt gyesre is megy.

- ... pedig sok nő szerint szexi, ha egy férfi főz, vagy babakocsit tologat!

- Abszolút! Sőt, a kutatások eredményeiből az látszik, hogy azok a férfiak, akik nagyobb részt vállalnak a gyermeknevelésben tovább is élnek. A szemléletváltásban el kellene jutni odáig, hogy ne értékeljük le a férfit, és a férfi ne értékelje le saját magát, ha kiveszi a részét a házimunkából és gyereknevelésből. Attól nem lesz anyámasszony katonája, vagy kevésbé férfias, ha megtanul főzni. Ugyanez persze a nőkre is igaz: csak attól még nem lesz feminista, vagy férfias nő valaki, ha karriert épít, vagy ha van olyan kreatív tevékenység, amiben kifejezheti önmagát. Ezek azért is fontosak, mert a gyerekek egyszer felnőnek, kirepülnek, és a nőnek utána is foglalkoznia kell valamivel. Persze a ló másik oldalára sem szabad átesni; a túlzott individualizmus is zsákutca, meg az is, ha régmúlt századok családmodelljeit akarjuk a 21. századon számon kérni. A társadalmi szerepek változóban vannak, ezt el kell fogadni.

- Ennyire nehéz megtalálni az ideális egyensúlyt, hogy ez a kérdés folyamatosan társadalmi vitákat generál?

- Úgy látszik igen. Ráadásul egész Európára jellemző, hogy egyre kevesebb gyerek születik, elöregedőben vannak a társadalmak. Logikus, hogy erre az országok kormányainak is reagálni kell valahogy: adókedvezményekkel, és okos, a nők munkába visszatérését támogató családpolitikával. Magyarországon még tényleg élnek a régi minták és beidegződések a férfi, női szerepekkel kapcsolatban – bár a fiatalok azért már nyitottabbak – ezért lassúbb a változás. Ami viszont jó, hogy még mindig családcentrikusak vagyunk, családban gondolkodunk.

- Hogyan lehetne kiegyenlíteni a viszonyokat – társadalmi és pszichológiai értelemben is?

- Összetett kérdés ez. Azt kellene első sorban elfogadni és megérteni, hogy régen a házasság egy jórészt kényszer szülte gazdasági szövetség volt, alá és fölé rendelt viszonyokkal. A 20. század változást hozott e terén, a nők szabadabbá váltak, dönthetnek, mi a jó nekik. Innentől kezdve a házasságnak, vagy férfi-nő kapcsolatnak egy egymást segítő, támogató érdekszövetséggé kéne válnia. Melyben – bármi is legyen a felek foglalkozása, hivatása – a nő is meg tud maradni nőnek és a férfi is férfinak.