Csányi professzor a „szőrös gyerekekről”

A kutyák emberhez hasonlatos tulajdonságai

Nem ketrecből kivett kutyákat vizsgál, hanem gazdásakat, a gazdik bevonásával, minél kevesebb stresszt okozva ezzel a négylábú kedvenceknek. A professzor bevallása szerint, a gazdik már régen tudták azokat a dolgokat a kutyákról, ami a tudósok között sokáig csak elfogult mese kategóriába tartozott. Aztán az MTA és az ELTE Összehasonlító Etológiai Csoportja a professzor vezetésével sok mindent be is bizonyított az előbbiek állításaiból. Csányi Vilmos maga is kutyatulajdonos, saját kutyája történetét is leírta, számos egyéb a témához kapcsolódó könyve mellett. 

A jelen előadásában elmondta, azért fogott a kutyák viselkedésének kutatásába, mert ezek az állatok bár beszélni nem tudnak, de emberi közösségbe illeszkedve élnek. Viselkedésükből következtetni lehet a beszéd kialakulás előtti emberi csoportok magatartására. S hogy ennek a felvetésnek van alapja, azt fejtette ki előadásában, azokat a tulajdonságokat és ezzel kapcsolatos kísérleteket részletezve, melyek a kutyák emberhez hasonló viselkedés- és gondolkodásmódjára példák.

Csányi Vilmos több esetben is párhuzamot állított és hasonló kísérleti eredményről számolt be kisgyerekek és kutyák esetében. Köztük klasszikus, a pszichológusok által gyerekeknél már több évtizede használt kísérleteket. Azt is megjegyezte az előadó, hogy más állatoknál hasonló viselkedés, tanulási mód nem jellemző, illetve csak nagyon sok gyakorlással és akkor is csak részben érhető el.

Utalt majmoknál végzett kísérletekre, emberek által nevelt, szelíd farkasok viselkedésére. Mindezt összevetették a gazdis, menhelyi, illetve segítő kutyák hozzáállásával, magatartásával és gondolkodásmódjával. Egyértelművé vált, hogy bár a szelíd farkasok nagyon barátságosak, de nincs meg náluk a kutyákra jellemző, emberrel szoros kontaktus, emberre figyelés. Elhangzott, hogy a kutyák és farkasok ez irányú különválása 70 ezer évvel ezelőtt történhetett. 

A professzor és munkatársai kísérletei többek között bizonyították a következőket: a kutyáknál jellemző a szociális vonzódás az emberhez, együttműködnek vele, utánozni képesek, kommunikálni tudnak az emberrel, rendelkeznek elmeteóriával („mit gondolhat az ember erről”), elfogadják a tanítást, szabálykövetők, rendelkeznek epizódikus memóriával, szóértők. 

A professzor elmondta, bár sokáig feleslegesnek gondolták az általa elkezdett kísérleteket, ma már szerte a világon egyre komolyabb terület a kutyák viselkedésének vizsgálata. Legújabban az ebek öregedésének megfigyelésén van a hangsúly, mivel ez is hasonlatos az ember öregedési folyamatához, de időbeli lefolyása miatt jobban áttekinthető.