Az apai erő legyen veled

Nehezebb ma fenntartani egy párkapcsolatot, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. – mondja dr. Keresztes Zoltán pszichiáter, pszichoterapeuta. A főleg személyiségzavarral küzdő egyének (és környezetük) terápiájával foglalkozó szakember a Pszicho Estek rendezvénysorozat vendége volt a minap. Nagy Réka klinikai szakpszichológus, a program háziasszonya a kapcsolati kötődéseinkről beszélgetett a pszichiáterrel. A kora gyermekkorban szerzett tapasztalataink ugyanis kihatnak egész életünkre; különös tekintettel párkapcsolatunkra, vagy inkább párkapcsolatainkra. Mert a kötődési problémák  rossz párválasztáshoz és gyakoribb partnercserékhez vezethetnek.

Pszicho Est az érzelmi kötődésekről

Hogy mi köze egy hiszteroid típusú nőnek, vagy egy féltékeny, nárcisztikus férfinak (meglepőnek tűnik, de férfiaknál gyakoribb a nárcizmus) a kora gyermekkori anyai és apai kötődéshez? A szakember szerint elég sok. Keresztes Zoltán pályafutását a lipótmezei (ma már megszűnt) pszichiátriai intézetben kezdte, ahol sokáig foglalkozott személyiségzavaros állami gondozottakkal. Ekkor fordult figyelme a korai kötődés érzelemvilága felé, ami későbbi lelkiállapotunkra, viselkedésünkre is kihat.

A kötődésnek pszichiátriai értelemben nincs konkrét definíciója. Tulajdonképpen interakciós mintázatokat jelent anya és gyermek között. Az utódgondozás fontosságáról és biztonságáról szól: hogy viszonyul az anya a gyerekhez, mennyire „veszi” és reagálja le a csecsemő jelzéseit. A baba és később a kisgyerek számára is fontos a kapcsolatteremtés, a tárgyállandóság, a nyugalom; vagyis hogy az anya „elérhető” legyen és megtörténjen az egymásra hangolódás. Ez alakítja ki a bizalmat. Az interakció hangulata pedig megőrződik a gyermekben.

A pszichológia az 1940-es évek óta foglalkozik az érzelmi kötődés vizsgálatával. A kutatások során a kötődésnek négy fajtáját jegyezték le: a biztonságosan kötődőt, a szorongó/ambivalenst, a bizalmatlan/elkerülőt és a dezorganizáltat. Ez utóbbi az úgynevezett megnyugtathatatlan, és a négy közül ez az, ami később sem változik. Az előző három esetben viszont akár pozitív, akár negatív elmozdulás is lehetséges. Egy alkoholista, vagy drogos, depressziós anyának nagy valószínűséggel lesz ambivalensen kötődő, szorongó, vagy bizalmatlan gyermeke (és sokszor ilyen felnőtté is válik). Hiszen egy ilyen anya reakciói, érzelmei szélsőségesek. Minél kevésbé jósolható meg az anya tevékenysége, annál bizalmatlanabbá válik a csecsemő.

Hogy ne csak az anyákról essék szó, a pszichiáter elmondta: vannak anyai és apai kötődési minták. Ez utóbbiak 2 éves kortól alakulnak ki, és ettől az időtől válnak leginkább mérhetővé. Meglepő, de míg az anyához való kötődést már a 40-es évektől vizsgálták, az apait csak a 2000-es évek elejétől. Érdekes, hogy az apai kötődés kialakulása a biztonságos, de már halálra unt szoros anyai kapcsolatra épül. Amikor a gyermek két évesen már elég nagy ahhoz, hogy eltávolodjon kicsit az anyjától.

Az apai kötődés szerepe az, hogy élethosszig biztonságban érezze magát az egyén. A Star Wars után szabadon, azt is mondhatjuk, hogy „az apai erő legyen veled” – fogalmazott Keresztes Zoltán. Vagyis ha olyan apa mellett nő fel a gyerek, aki nagy, erős (nem fizikai értelemben), védelmet ad a háttérből, és mindig elérhető amikor kell, akkor erősebb identitású, magabiztosabb lesz az egyén. Az ilyen gyerekeknek jobb a kapcsolatteremtő képességük, jobban kezelik a szociális konfliktusokat és népszerűbbek társaiknál. Ellenkező esetben, vagy ha túl rideg, szigorú az apa, könnyebben válhatnak „lúzerré”, elnyomhatóvá a gyerekek (főleg a fiúk). Érdemes problémára gyanakodni akkor is, ha például a kamaszkor túl nyugalmas, csendes. Az a későbbiekre nézve nem jelent túl jót. Az egyén nem meri vállalni önmagát.

Ha viszont mindkét szülőhöz biztonsággal kötődik a gyerek, akkor olyan tartalékokkal töltődik fel a „mentális hátizsákja”, hogy egész életében lesz mihez visszanyúlnia problémás szituációkban.

A pszichiáter azt mondja: régi kötődés-élményeinket fel lehet dolgozni, vagyis életünk során megváltoztathatók a minták. De ehhez a korábbi sérelmeket tudatosítani kell és a múlt részévé kell tenni őket. Érdemes szakember segítségét kérni, mert így elkerülhető, hogy párkapcsolatunkban tovább vigyük a korábbi kötődési mintáinkat. Folyamatos hisztériákkal, féltékenységi rohamokkal, uralkodni akarással reagálva társunk cselekedeteire. Az önismeret és az egymásra figyelés sok kapcsolatot megmenthet.