Utóvédként a Donnál: újabb kötet a zalai alakulatokról

Az Utóvédként a Donnál első két kötete óta annyi új dokumentum került a birtokukba, hogy elkészülhetett a folytatás is. A közel 500 oldalas kiadványt a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban ajánlották az érdeklődők figyelmébe.

Személyes emlékekből történeti dokumentumok

Szabó Péter, Illésfalvi Péter és Molnár András a kötetbemutatón

A könyvbemutatón a támogató városi- és megyei önkormányzat részéről köszöntőt mondott Gecse Péter alpolgármester és Pácsonyi Imre, a megyei közgyűlés alelnöke. Az alpolgármester szerint a hiánypótló sorozat azért fontos, mert a fotók, naplók, levelek által közelebb kerül hozzánk mindaz, amit a doni hősök a háború idején átéltek. Az alelnök pedig a korszak tárgyilagos feldolgozására hívta fel a figyelmet, hiszen ahhoz, hogy ne csak a családi emlékezetben éljenek tovább ezek a történetek, nélkülözhetetlen a történészek objektív munkája.

A kötetet Illésfalvi Péter hadtörténész mutatta be. Mint fogalmazott: Molnár András és Szabó Péter az elmúlt bő hat éves kutatómunkával bebizonyította, hogy a témában nincsenek lerágott csontok, mindig lehet valami újdonságot találni az alakulatok történetével kapcsolatban. A múlt a katonák személyes emlékei – naplói, levelezései, fotográfiái, vagy későbbi feljegyzései – révén elevenedik meg. A hadtörténész szerint csoda, hogy egyáltalán ilyen nagy számban fennmaradtak ezek a dokumentumok, mert a háborút követően óriási iratmegsemmisítés zajlott. A most bemutatott 3. kötet tulajdonképpen mindazt tartalmazza, ami az előző kettőből kimaradt, sőt rengeteg új anyag is előkerült. A könyvben a zalai alakulatok mindennapjai és hadi útja elevenedik meg, az 1942-es mozgósítástól egészen az 1943-as májusi hazatérésig. Mindez azért hiánypótló, mert a hivatalos hadijelentésekből nem derül ki a bakák hétköznapi élete.

A harmadik kötettel lezárult egy sokéves, megyei kutatómunka

A könyvbe egy CD-lemez is került, ami a veszteséglistákat tartalmazza. Szabó Péter ezzel kapcsolatban elmondta: 10.6039 fő adatát kellett regisztrálni. A veszteségek összegzése után elmondható, hogy 5500-an származtak Zala vármegye területéről; a legtöbben Nagykanizsáról, hiszen ott volt a hadosztály parancsnoksága.

Molnár András a kötetbemutatón megköszönte a családoknak, leszármazottaknak, hogy megőrizték, majd a rendelkezésükre bocsátották a rengeteg okmányt és fotót. A személyes tárgyakból így történeti tárgyak lettek, amik nélkülözhetetlenek a korszak hiteles feltárásához. Mint mondta, ezzel a könyvvel lezárul egy sokéves, a megye területén zajló kutatómunka. Persze – ahogy fogalmazott – meglepetések mindig érhetik az embert. A munka azért nem ér teljesen véget: január végére készül el az az interneten hozzáférhető képgaléria, ami a három kötetből kimaradt, eddig még nem publikált, mintegy 300 fotóból tevődik össze.

A rendezvényen Kiss Gábor könyvtárigazgató mutatott be néhány jellegzetes fotót a kötetből.