Törött combja ellenére magas, izmos harcos volt

Mint azt a fentiek is jelzik, a Zalaapáti-Hosszúfalu határában előkerült avar lovas sírjának feltárása és a leletek kiértékelése a két intézmény összefogásának eredményeképpen valósult meg. Mint arról már korábban beszámoltunk: 2018 márciusában egy erdész emberi koponyát fedezett fel Zalaapáti határában, egy vízmosta domboldalon, majd értesítette a rendőröket…

Előadás az avar lovas sírjának titkairól

Havasi Bálint, Müller Róbert és Eke István a kiállított leletekkel

Mindeközben régészek dolgoztak Keszthelytől nem messze a 76-os út mellet, akiknek parkoló autójukat ismeretlen tettesek feltörték. A helyszínre kiérkező rendőrök aztán jelezték a régészeknek, hogy épp szakembert keresnek a Zalaapátiból előkerült koponya korának meghatározásához. Mindezt már Eke István mesélte az előadás keretében, hiszen ő érkezett a rendőrökkel a vízmosta domboldalra. Mint mondta, már akkor látszott, hogy a koponya előkerülése nem rendőrségi, hanem sokkal inkább archeológiai eset lesz.

A két múzeum munkatársai a következő hetekben elvégezték a szükséges feltárást a helyszínen, melynek során kiderült, hogy egy közép-avar kori, vagyis 7-8. századi sírt rejtett a föld mélye. Megtalálták egy ló teljes vázát, a hozzá tartozó felszerelésekkel (kengyel, zabla, nyeregcsat) együtt. Az állat csontváza mellett pedig ott feküdt a lovasa is. Egyik karja mellett egy hosszabb tőrt találtak, de előkerült egy öv is, bronz veretekkel. Térdei között pedig egy kerámiaedény volt, ami a túlvilági élethez szükséges élelmiszereket tartalmazhatta. Az is jól látszott, hogy a lovas jobb lába sérült; egy rosszul összeforrt törés nyoma mutatkozott a maradványon. A sír mellől egy másik ember csontjai is előkerültek, ám ebből nagyon kevés maradt meg és az is rossz állapotú volt. Eddig azt sem sikerült meghatározni, hogy férfi vagy nő volt-e az illető.

A csontvázak antropológiai vizsgálata, illetve a ló archeozoológiai vizsgálata azóta megtörtént, a sírból előkerült tárgyakat pedig restaurálták. A régész az eredményekkel kapcsolatban elárulta: bebizonyosodott, hogy az avar lovas egyik combcsontja valóban eltört, majd rosszul forrt össze. Emiatt a harcos erősen biceghetett, járása pedig idomult ehhez a korlátozottsághoz. Ez látszik a csípőjén és a gerincoszlopán is. Mindezek ellenére egy jó fizikumú, magas, vékony férfi volt, aki 60 éves kora körül hunyhatott el. A ló csontjainak vizsgálatából elmondható, hogy egy hét év körüli, jó állapotú, komoly értékkel bíró ménről van szó. Alacsony marmagassága miatt hucul fajtának tűnik, ami az avar korra jellemző is volt. A régész a sír mellett talált másik emberi maradvánnyal kapcsolatban annyit mondott: a csontozat valószínűsíthetően a könnyező fagomba „ténykedése” miatt pusztult el. Nem kizárt, hogy a harcos szolgálójáról van szó.

A képen is látható, hogy az egyik combcsont törött

Dr. Müller Róbert a leleteket elemző előadásában ehhez hozzátette: az is lehet, hogy a lovas feleségét temették a férfi mellé, hiszen az özvegyáldozat jellemző volt abban a korban. Vagyis ha meghalt a férfi, egy rítus keretében a feleségét megölték.

A sírban talált egyik legjellegzetesebb tárgyról az úgynevezett veretes övről elmondta: bizánci hatásra terjedt el a 6. században. Ez egy díszöv volt, vagyis nem állandóan viselték, és csak szabad avar férfiaknak járt. A fiúk felövezési szertartására 14-16 éves korukban került sor. Érdekes az is, hogy a sírból két különböző kengyel került elő. Nem kizárt, hogy a lovas valamikor az egyiket elveszítette, és egy másikat készíttetett.

Hogy kik voltak az avarok, és hogyan kerültek a Kárpát-medencébe, arról Havasi Bálint beszélt az est folyamán. Többek között elhangzott: ha az eredetükre vagyunk kíváncsiak, akkor Kína és Mongólia határáig kell mennünk. Az avarok 552 táján kiszakadtak a Zsuanzsuan tartományból és elindultak Európa felé. Viszonylag gyorsan, már 565 után elérték a Kárpát-medencét. Nem sokkal később a longobárdok már az avarokat hívták segítségül a gepidák legyőzéséhez, ami sikerült is. 568 körül létrejött az Avar Kaganátus, ami a 9. század közepéig állt fenn. Bizánctól egyre több adót szedtek be. Nyugati határaikat pedig az úgynevezett gyepűrendszerrel jelölték (ez nagyjából a Győr-Szombathely-Pécs vonaltól nyugatra lévő határsávot jelenti).

A régész azt is elmondta, hogy az avar birodalomnak három nagy korszaka volt: a korai időszak (körülbelül 670-ig tartott), a középső korszak (720-ig) és a késő avar kor (811-ig). A Zalaapáti mellől előkerült lovas a középső periódusból származik.

A koponyát kimosta a víz a domboldalból, így bukkantak rá az avar harcos sírjára

Havasi Bálint érdekességképpen beszélt arról is, hogy az avarokkal szinte egy időben (5-8. század között) Keszthely-Fenékpuszta térségében, illetve annak 20-30 kilométeres körzetében létezett egy másik kultúra is. A szakemberek Keszthely-kultúrának nevezik ezt a keresztény vallású, antik-bizánci, és germán gyökerekkel rendelkező népcsoportot, akik valószínűleg avar fennhatóság alatt élhettek.

A középső avar korban egy új, kevert, sztyeppei és szláv kulturális jegyeket mutató csoport népesíti be a korábbi nyugati gyepű területét. A temetkezéseikre is kettős rítus jellemző. A vezető avar réteghez tartoznak a lovas temetkezések, míg a hamvasztásos temetkezéseket a szláv lakosság jellemzőjének tartja a régészeti kutatás.

Az előadás ideje alatt az avar lovas sírjából előkerült leletegyüttes egy részét egy kisebb kiállítás formájában meg is tekinthették a látogatók.