Sztálinizáció, lakáshiány és nőügyek

A történész-főlevéltáros a Göcseji Múzeum és a városi televízió nemrégiben indult közös programsorozatának (Tudományos Esték) keretében tartott előadást a Kisfaludi-teremben, Egy kamaszodó város új ruhája, Zalaegerszeg 1945-56 címmel. Néhány fontos politikai és társadalmi történés, na meg korabeli fotó bemutatásával megidézve a korszak hangulatát.

A Ruhagyár a nyitás előtti pillanatokban (Fotó: MNL Zala Megyei Levéltára)

Hangulatképek az ötvenes évekből

Bevezetésképpen szó esett az ötvenes évek változásait előkészítő 1945-ös, 47-es (kékcédulás) és 49-es választásról. Ez utóbbi valójában már csak egy szavazás volt, hiszen mindössze egy listára lehetett voksolni. Az első két választás eredményeit összehasonlítva pedig jól látszik, hogy az egyre erősödő kommunista propaganda ellenére, Zalaegerszeg lakóinak politikai mentalitása nem változott érdemben 1945-47 között. 45-ben a kisgazdák, két évvel később pedig a Demokrata Néppárt (mely az időközben „leszalámizott” kisgazdapárt szellemiségét is magában hordozta) nyert. Országosan persze a Magyar Kommunista Párt lett a győztes.

A megváltozott politikai és ideológiai helyzetre az egyház is reagált: az 1948-as évet országos Mária-évnek nyilvánították, és látványos ünnepségsorozat kezdődött Zalaegerszegen is. A hatalom különféle eszközökkel próbálta megakadályozni, hogy az emberek részt vegyenek a rendezvényeken. Zavarták a hangosítást, rendkívüli lóvizsgálatot rendeltek el, hogy a környékbéliek ne tudjanak szekerekkel a városba jönni, illetve ellenrendezvényeket is szerveztek. Sikertelenül. A korabeli beszámolókból ugyanis kiderül, hogy ezek az akciók teljesen hatástalanok voltak. Az egyházi programok tömegeket vonzottak.

Káli Csaba: impulzív korszak volt

Az ideológiai váltás ugyanakkor jól nyomon követhető az egyes városi eseményeken, és azok dekorációján. A korszakban készült fotókon például jól látszik, hogy a Széchenyi téren, ahol 1948-ban még a Mária-év ünnepi felvonulása zajlott, egy évvel később már Sztálin és Rákosi képével vonul a május elsejei menet. Pár nappal később pedig Rákosi Mátyás (a város országgyűlési képviselője) is idelátogatott; tiszteletére a templom és az akkori városháza között emeltek fel egy díszkaput (Rákosi Mátyással a Népfront győzelméért! szlogennel), ami egyúttal a 49-es szavazás egyik kampányeleme is volt.

Hogy milyen „új ruhát” kapott a kamaszodó Zalaegerszeg? Mint azt a történész elmondta: a szocialista iparosításnak köszönhetően bővült a területe, átalakult a városkép és ugrásszerűen nőtt a lakosságszám. Utóbbi miatt rövid időn belül komoly lakáshiány alakult ki. Akkora volt a zsúfoltság, hogy a szobákhoz, ágyakhoz is protekció révén lehetett hozzájutni. A lakásépítés volumenét jól szimbolizálja, hogy mindezek ellenére 1949-50-ben csak egy bérház épült; a Pontház. Ami azóta is a város egyetlen modern stílusú lakóháza.

Az ötvenes években a sztálinizáció építészetére (egészen 1956-ig) a szocreál volt a jellemző, ami a magabiztosságot, az erőt és a hatalmat szimbolizálta. Ilyen típusú lakóházakat a Kosztolányi úton, a színház környékén és a Platán soron találunk, de az Éva presszó épülete, a Radnóti úti óvoda és a reptér fogadóépülete is ebben a stílusban készült. Az indusztrializáció egyik legemblematikusabb eleme az 1951-ben felépült Ruhagyár, melynek létrehozása egy új városrész (Landorhegy) alapjait teremtette meg.

Díszkapu a templom mellett 1949-ben (zala megyei levéltár)

Az előadáson szóba került két olyan közszereplő is, akik jól jellemzik a korszakot, mégis kevéssé ismertek. Egyikük Seress János, a (kommunista párt és a szociáldemokrata párt összeolvadásából 1948-ban létrejött) Magyar Dolgozók Pártjának helyi vezetője. Amolyan „ejtőernyős” volt, aki pár hónappal az egyesülés előtt érkezett a városba Sátoraljaújhelyről. 1951-ig volt Zalaegerszegen, és ugyanazon ok miatt kellett távoznia a városból, mint előző lakhelyéről: a nőügyei miatt. Pláne, mert leginkább molesztálni szerette őket, míg „áldozatai” össze nem fogtak ellene.
Szintén nem felelt meg a szocialista embertípus erkölcseinek a város egyetlen női polgármesterének magatartása sem. Siklósi Mihályné sem volt helybéli, a fővárosból került Zalaegerszegre 1949-ben. Júliusban került a polgármesteri székbe és nem túl hosszú ideig, a tanácsok megalakulásáig vezette a várost. Siklósi Mihályné a férfiakat szerette, csakhogy férjezett asszony volt, a pártvezetés pedig nem nézte jó szemmel a kilengéseit.

Káli Csaba utalt arra is, hogy az ötvenes években Zalaegerszeg pozícióját erősítette, hogy távolabb volt a határtól, mint Nagykanizsa vagy Szombathely. Két utóbbi városban nem is történt akkoriban olyan mérvű iparosítás, mint nálunk.

A Tudományos Esték sorozat november 30-án folytatódik dr. P. Barna Judit régész (Balatoni Múzeum) Őskori körárkok és csillagászati vonatkozásaik című előadásával.