Reformáció és népművészet

A pályázat gondozója, felelőse a Nyugat-dunántúli régióban a Zala Megyei Népművészeti Egyesület. A program keretében fél éven keresztül zajlanak az események a megyeszékhelyen.

- A népművészek és az egyházközösségek bevonásával igyekszünk vallás-és kultúrtörténeti keretbe helyezni az évfordulót – mondta Skrabut Éva, a házigazda népművészeti egyesület elnöke, a Zalaegerszegen hétvégén lezajló három napos rendezvény alkalmával. Hozzátette: januárban már volt egy előadás a templomi szakrális tárgyakkal kapcsolatban Hodánics Péter református lelkésznek köszönhetően. Most pedig dr. P. Szalay Emőke debreceni muzeológus volt az előadó a magyar reformáció és a népművészet témakörben. Egy élő kapcsolatról van szó, a helyi tárgyalkotó kézművesek keze munkáját őrzik a templomi szakrális tárgyak.

A muzeológus miközben iparművészettel foglalkozott, lelt olyan tárgyakra, melyről a közvélemény nem tudott. Évek óta kutatócsoporttal dolgozik, feltárják a reformációhoz köthető népi kerámiákat, úri hímzéseket, ónedényeket, bútorokat. Kutatási területük nemcsak Magyarországra terjed, hanem határon túl is, kiemelten Kárpátaljára. Eredményeiket folyamatosan publikálják, mely írások az egyházközösségeken keresztül érhetők el.

- A reformátusoknál bármilyen, adott korban értékesnek tekinthető anyagból készülhettek például a kelyhek. A helyi kézművesek adományai voltak ezek, s miközben kint a világban gyakran megsemmisültek a hasonló tárgyak, az egyházak megőrizték ezeket. S mivel napi használatban voltak, 90 százalékuk nem került a múzeumokba. Így lehetséges, hogy akár több száz éves népi alkotásokra lehet lelni, melyek jelentősek kultúrtörténetileg is. Terítőként is bármit adományozhattak, nem volt megkötés. Akár eredetileg abrosz volt, valamely hozomány részeként vagy éppen vállkendő, selyemkendő, vászon szőttes úri hímzéssel. A népi hímzések nagyon értékes darabjaira lehet így lelni, például a felvidéki lyukhímzés vagy a tiszántúli hímzés. De a népi kerámiák, melyek szintén kis számban maradtak fenn egyébként is nagyon jól kutathatók. Az egykori korsókat, cseréptálakat adományozták úrvacsorához, kenyérosztáshoz. Fa tárgyakat perselynek, perselytartónak faragott ládikák és állványok formájában – emelt ki néhány érdekességet kutatásaiból.

A hétvége előadói voltak még Raj Rozália és Nagy István néprajzkutatók Szabadkáról, akik a vajdasági protestáns fejfákat mutatták be. Csuti Tibor fazekas, népi iparművész az úrasztali kancsók szakértőjeként volt jelen. Radácsi Piroska hímző, a Népművészet Mestere (felvételünkön) pedig az úri hímzések tervezéséről beszélt, gyakorlatban öltéstechnikákat, minta -és színhasználatot ismertetett. Bemutatta az általa készített két úrasztal terítő feldolgozást, melyeket több éves munkával készített. Az egyik eredetije 1614-ből, Nagyváradról származik, a másik 1635-ből való aranyhímzéses, melyet Hajdúszoboszlón ajándékoztak az egyháznak, időközben aztán múzeumi darabbá vált.

A program folytatásaként március elején ajándéktárgy készítésre várják a kézműveseket Gébártra. Az elkészített darabokat május végéig kell eljuttatni a zsűrihez, júniusban pedig kiállítást rendeznek ezen alkotásokból Zalaegerszegen a református templom galériájában.