Egy kis gyertyatörténelem

„Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget” ez a Konfuciusztól származó idézet volt az előadás felütése. A gyertya több ezer éves érdekes múltját felidéző értekezés egyébként bővelkedett hasonló, témába vágó magvas gondolatokkal. Az eredetileg rúd alakú világító eszköz fényének meghittsége sokakat megérintett már.

Másoknak világít, magát felemészti

A gyertya kultúrtörténete összefügg a világítás történetével, csak később válik külön, amikor is inkább szükség világításként, illetve ünnepi alkalmakkor lesz szerepe. Legelső világító eszköz a tűz, melyből kiemelt gally, fahasáb lehetett a fáklya (gyantázott vagy viaszozott farúd), elődje. A gyertya, mint találmány megjelenését egyesek 5000 évesre datálják. Vidékenként eltért az alapanyaga, viasz, állati faggyú, illetve méhviasz (negatív ion kibocsátása miatt nyugtató hatású), sodrott papiruszháncsban, sodrott nyírfakéregben, nádban. A gyertyabél gyapot sodort vagy fonott szálakból áll. Európa legrégebbi gyertya lelete Németországból került elő, a méhviaszból készült eszköz keletkezése a 6-7. századra tehető.

A gyertyát azonban nemcsak világításra használták, hanem a vallási szertartások, ünnepségek nélkülözhetetlen eszköze lett. Liturgiai szerepét III. Honorius pápa (1148-1227.) rendelete határozta meg.

A római kultúra bukása után Európa egy ideig sötétségbe borult, csak a kolostorokban villant fel elvétve éjjel a fény, ahol az éjszakai ájtatosságok alkalmával időnként a barátok körmére égett, az ott tartott gyertya. Illetve a fejedelmi és főúri udvarokban volt elterjedt a gyertya használata. A szegényebb házakban a 15. századtól inkább faggyúból készült gyertyát használtak. Ekkoriban a faggyú ára kétszerese volt a húsénak, a mészárosok ily módon próbálták a hús árakat alacsonyan tartani. Sok panasz volt azonban a magas gyertya árak miatt.

„Akármilyen viaszból is a gyertya, a láng a fő” (Gárdonyi Géza)

A gyertya használat a 19. század elején lendült fel, az új alapanyagok, a sztearin és a paraffin megjelenésével. Budapesten 1868-ban nyitott meg a Flóra Gyertyagyár. A használat azonban a század végén erősen csökkent, majd szinte teljesen kiszorult az új világító eszközök, a petróleum, a gáz majd a villany feltűnésével. A 20. század második felétől a gyertyák újra nagyobb jelentőséget kapnak, főleg az ünnepek hangulatának növelésében. Születéstől a halálig a jelesebb eseményeken ott ég a gyertya az ember közelében. A magyar néphitben például karácsony estéjén a család minden tagjának gyertyát kell gyújtani. A felszálló füst a Kisdednek kedves embert mutat, míg a lefelé szálló bűnös lelket. A gyertyaszentelés szokás a 10. századtól ismert, s ehhez kapcsolódik az egyik naptári „gyertyás ünnep”, február 2. Míg az év vége felé Mindenszentek és advent idején az emlékezés, a várakozás része a gyertyagyújtás.