Az őskor világossága

December harmadik vasárnapjáig látogatható a tárlat, amely nemzetközi együttműködés égisze alatt született: az új kutatási eredmények tükrében lengyel, cseh, szlovák és magyar közgyűjtemények őskori kulturális örökségét ismerheti meg a közönség.

A különleges témafeldolgozás és megközelítés a régészet egyik segédtudományának köszönhető, amely az égitesteknek, égi jelenségeknek az őskori ember gondolkodására, viselkedésére, természethez való viszonyára gyakorolt hatását vizsgálja összehasonlító módszerekkel. A közelmúlt nemzetközi kutatási eredményei– melyek a fény szerepét és hatását vizsgálják az ember életében – felhívják a figyelmet a nap, a hold és más égitestek funkcionális és spirituális jelentőségére az őskori településeken, s rámutatnak egyetemes jelképrendszerek kialakulására is. A kiállítás ezek felhasználásával láttatja, hogy a természetes fény, a fényjelenségek milyen fontos szerepet játszottak, s milyen nagy hatást gyakoroltak már az őskori ember életére is.

A kiállítótérben beléphetünk egy késő neolit körárok belsejébe, de feltárul a bronzkor időszaka, benne a különleges leletek nap- és hold jelképeivel, különleges megjelenési formáival, bronz- és korongcsüngőkkel, naposzloppal. A bronzkori ember fegyverein és ékszerein látható díszítések tanúsítják, hogy a nap- és holdfény által generált légköri jelenségek milyen mély benyomást tettek a kor emberének gondolkodására, létrehozva többek között a használati tárgyakon és ruházaton megjelenő jellegzetes szimbólumok motívumrendszerét. A közel hétezeréves régészeti leletek és a múlt század néprajzi tárgyai, a burját sámánavatási szertartást bemutató dokumentumfilm együtt mesélnek nekünk a természetes fény szerepéről az őskori ember életében.

Dr. Raczky Pál egyetemi tanár, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének professzora a nyitóünnepségen kiemelte: a nem szokványos tárlat az új kőkorszaktól kezdve egy ötezer éves nívós időutazásra hív, extra dimenzióba, az égi szférákba emelve a lelket.