30 éve, októberben

Harminc éves az önkormányzatiság - Müller Imre volt az első alpolgármester a városban

- A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen kiváló professzoraimtól a világról, a politikai hovatartozásról kaptam útravalót. Ezek a biztos alapok segítettek akkor, amikor a társadalomról, a politikai életről másképpen gondolkodók hangja is hallatszott, például Csoóri Sándoré, akivel jó kapcsolatunk volt. Így a 80-as évek végén, ’89 februárjában tagja lettem a Magyar Demokrata Fórumnak – emlékezik vissza a kezdeti időkre Müller Imre.

Müller Imre

Akkoriban az Ipari Minisztérium Középiskolai Szaktanácsadás vezető szaktanácsadója volt. Az ország minden középfokú faipari iskolája hozzá tartozott. Családjával a ’70-es évek elejétől rendszeresen jártak Erdélybe, ahol jelentős ismeretségek, barátságok alakultak ki. Később megismerkedett Fekete Györggyel és Makovecz Imrével, akinek faanyagvédelmi szakértője volt egészen a haláláig.

- 1990 tavaszán a választásokon győzött az MDF. A tanácsi rendszer lebontása és a demokratikus önkormányzatiság kialakítása kemény feladatnak ígérkezett. A tavaszi választási győzelem után, ősszel az önkormányzati választásokon a Szabad Demokraták Szövetsége győzött. Az országos vezetés és a helyi MDF vezetői is úgy gondolták, hogy nem veszünk részt az SZDSZ-es önkormányzat vezetésében – folytatja Müller Imre. – Mivel én is polgármester jelölt voltam, de kisebbségben az MDF-el, el kellett döntenünk, hogy milyen feltételekkel vállalja a demokrata fórum az önkormányzati munkában való részvételt, illetve én az alpolgármesterséget. Hosszú, éjszakákig tartó viták voltak, mire megegyeztünk, például a kétharmados döntésekről.

- Mennyire ismerték a tanácsi rendszert?

- Nem ismertük. A megalakuláskor az MDF kikötése volt többek között, hogy dr. Tóth László maradjon a hivatalában, legyen a jegyző, mert neki nagy közigazgatási tapasztalata volt. A humánpolitika Bogár Imre polgármesterhez tartozott, hozzám mérnökként a város üzemeltetése. Akkor még nehezen képzeltem el, hogy egyértelmű szakmai kérdésekben is pártpolitikai döntések születhetnek. Ilyen volt például a Göcseji úti temetővel szembeni üzemanyagtöltő állomás ügye. A közgyűlés úgy döntött, hogy nincs rá szükség, mert a Göcseji úton már van üzemanyagtöltő állomás. Több, mint tíz év után mégis lett és úgy látszik szükség is van rá. 

1990-ben az Egerszeg hetilap is foglalkozott a polgármester és alpolgármester választás kérdésével

- A másik ilyen „kemény” kérdés a hulladékgyűjtés volt több közgyűlésen is, órákig tartó vitával…

- Talán még sokan emlékeznek, hogy óriási konténerek voltak a város több pontján kihelyezve. A belvárosban három, a külső részeken két alkalommal, IFA teherautókkal vitték a depóniára a szemetet. Kísérletképpen bevezettük a Saubermacher céggel a szelektív hulladékgyűjtést. A szelektíven gyűjtött papír, üveg nem kellett senkinek. Hány évnek kellett eltelnie a mai helyzetig? Aztán ebben az időszakban kezdődött el a privatizáció, üzemek, cégek szűntek meg. A városban 1500 munkanélküli ember volt. Egyik napról a másikra zárták be az országos cég, a MOM helyi üzemét, és négyszázan maradtak munka nélkül, zömében fiatalok, házasok. Sikerült megegyezni a Zalaegerszegre költözésről a Philips HTR tulajdonosával, amiből később a Flextronics lett. Sokat utaztam akkoriban és tárgyaltam, munkaadókat keresve.

- Izgalmas időszak volt.

- Igen, de szép is, bár nem mindenki által támogatva. Emlékszem, hogy amikor a Lenin-szobrot becsomagoltuk „vissza a feladónak” felirattal, az akkori vajgyár kerítésénél állt egy csoport és arról beszélgettek, ha itt újra rend lesz, ezek mind Recskre kerülnek. Nem kerültünk oda és általunk sem került senki Recskre. Békésen oldottuk meg a rendszerváltozást és örülök, hogy részese lehettem.