Nők a nőkért, változatos programokkal

Motiváció, élményközpontúság, esélyteremtés

A „Mi. Nők. Egymásért, együtt.” projektet a Flex Foundation támogatja 2022 első félévében. A programokról, valamint a vidéki nők lehetőségeiről és élethelyzetéről Szeder-Kummer Máriával, az egyesület elnökével beszélgettünk. Annál is inkább, mert a civil szervezet honlapján és közösségi oldalán olvasható egy kulcsmondat, mely szerint „A vidéki nőknek esélyegyenlőségre van szükségük - most!”

– A női esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdések már hosszú múltra tekintenek vissza a modern társadalmak történetében. A mai „most” miben más, mint a korábbi évtizedek, vagy évszázadok problémafelevetései?

– Talán abban, hogy lehetőségeink vannak, ám a nők mégsem kerülnek igazán fókuszba a hazai társadalomban. A politikában/helyi politikában alig van nő, pedig a közélet emberségesebb oldalán – a civil szervezetekben, kulturális-, művészeti életben, sőt még a vállalkozásokban is – ott vannak. De mintha lenne egy üvegplafon, ami miatt ennél feljebb nem kerülnek. Ennek számos oka lehet. Nem mernek lépni, nem kapnak felkérést. Vagy például az is, hogy a család és a munka mellett sokszor összeegyeztethetetlen nemcsak az aktívabb közéleti szerepvállalás, hanem az egymással való találkozás is.

Szeder-Kummer Mária

– Utóbbit szolgálja az egyesület Nők a nőkért projektje. Honnan jött a rendezvénysorozat alapötlete?

– Az ötlet már korábbi, sőt az egyesület alapelvei között is szerepel, hogy szervezzünk női esélyegyenlőségi, vagy foglalkoztatási programokat. A mostani féléves rendezvénysorozat gondolata onnan ered, hogy pár éve Becsvölgyén, a Göcseji Dombérozón összegyűlt egy nagyon jó kis női társaság, és megfogalmazódott, hogy többet kellene találkoznunk. Olyan eseményekben gondolkodunk, amik tematikailag sokfélék, és mindig más-más helyszínen tudjuk megszervezni őket, akár támogatókat is keresve. A cél, hogy személyes találkozások révén bővüljön a kapcsolatrendszerünk, és inspirációkat szerezzünk egymástól.

– Hálózati rendszerben gondolkodnak. Egy zalaegerszegi irodából hogyan lehet a kistelepüléseken élő, potenciális érdeklődőket megszólítani?

– Szerencsére elég jó kapcsolatunk van a települési önkormányzatokkal, falugondnokokkal, de jó néhány művelődési házzal is. Azt tapasztaljuk, hogy ha van egy kontaktszemély a kistelepüléseken, aki meg tudja szólítani, be tudja vonni a környezetében élőket, vagy az ottani kisebb közösségek tagjait, akkor azok szívesen jönnek a különféle rendezvényekre. Eleinte csak a falvakban voltak programjaink, változatos témákban – az üzleti élettől a kultúráig. Első körben azokat a nőket próbáltuk elérni és elhívni a találkozóinkra, akik falvakban élnek, ám belevágtak valami izgalmas, nagyszerű dologba. Ugyanakkor nemcsak a saját ügyeikben gondolkodnak, hanem közösségben is. Egy egymást ismerő, közösségi, támogatói hálózat kialakítása a cél. Most a Flex alapítványának köszönhetően néhány városban – például Lentiben és Zalaegerszegen – már nagyobb rendezvényeket is tudunk szervezni a következő hónapokban.

– A stílus- és öltözködési protokolltanácsadástól kezdve, Grecsó Krisztián irodalmi estjén át a fotópályázatig valóban sokszínű a program. Milyen koncepció mentén állt össze a kínálat?

– Hogy megmutassuk, mi magunk is mennyire sokfélék vagyunk! Olyan témákat kerestünk, amik a mindennapjainkról, a nők változó élethelyzetéről szólnak, amihez néha nem lehet elég gyorsan alkalmazkodni. Megoldásokat persze nem kínálunk, sokkal inkább beszélgetésekről, tapasztalatcserékről van szó. Nem oktatni szeretnénk, hanem élményt, motivációt adni! Néha kell, hogy a lakóhelyi környezeten túl, máshová is eljusson az ember, hogy másoktól szerezzen impulzusokat. Az érdeklődés és az igény megvan erre, ám sokszor nem tudjuk, hogy merre is induljunk el. Ebben próbálunk segíteni a közösségépítéssel és a programokkal.

– Grecsó Krisztián író személye azt jelzi, hogy a férfiak nincsenek kizárva a projektből?

– Persze, hogy nincsenek! Mindez róluk, nekik is szól. Férfiak is jöhetnek a rendezvényekre, volt is érdeklődés. Grecsó Krisztiánnak nemrég jelet meg új kötete Valami népi címmel. Az ő vidékről indult életútja egy tipikusan olyan téma, amiről jó beszélgetni egy irodalmi est keretében. Hogy hogyan éljük meg a vidékiséget, az onnan való elszakadást, vagy visszatérést; nemtől, életkortól függetlenül fontos kérdések. Bízunk benne, hogy a műhelyprogramjainkkal és a skanzenbe tervezett önkéntes napunkkal sokaknak segíthetünk a privát-és közösségi életük fejlesztéséhez. Vagy akár a karrierjük építése szempontjából szükséges kapcsolatok kialakításához. Úgy, hogy közben jól is érezzük magunkat egymással!