Töredékek a falakon

Budaházi-tárlat a Martonosiban

Két „mániája” van: a kereszt és az írás. Mint azt a tárlatnyitó után érdeklődésünkre elárulta, azt nem kedveli, ha a kereszt divattárgyként funkcionál, s medálként lóg az emberek nyakában. Ekkor ugyanis már hiányzik belőle a mítosz. A képeiben viszont épp az ősi történetek fontosak.

Legyen szó a Bibliáról, a kódexekről vagy a kereszténység ősállapotáról. De még annál régebbre is mehetünk; az írás történetének kezdeteihez. Mindez ott van Budaházi jellegzetes festményein.
Édesapja falusi tanító volt, a könyv ellepte az egész házat, ezek között nőtt fel. A könyv imádata máig tart. Sok egyéb mellett Biblia-hasonmás kiadványokat is gyűjt.

A mostani tárlaton a 2000-től napjainkig készült műveiből mutat be válogatást. A húsvét miatt kicsit ünnepélyes a kollekció, bár ahogy mondja, ez is egyfajta szabadon értelmezett ünnepélyesség. Akár annyi is elég, hogy a színesebb munkáiból válogatott.

„Mindig ugyanazt festem, csak másképp. Klasszikus módszerekkel, ám kortárs szellemben dolgozom. Szeretem a papír, a vászon és a festék adottságait maximálisan kihasználni.” Rétegesen dolgozik, több fázisban festi fel a színeket és az írást is; tulajdonképpen kultúrtöredékek rakódnak egymásra. „Töredékes képeket festek, sőt lehet azt is mondani, hogy ez a töredékesség a lényegük. Nem az a fontos, hogy mi hiányzik róluk, hanem hogy mi maradt meg.”

Nevezhetők-e befejezett töredékeknek? Talán. Bár arról lehet vitatkozni, hogy mi a befejezett. Mindenesetre a keretezés határt szab. Benne a részlet viszont határtalan és örök.