Játék a kastélyban

XX. századi magyar darabbal bővült a Kvártélyház repertoárja

A szerző három felvonásban megírt "anekdotája" igazi remekmű, amelyet nemcsak dramaturgiai hibátlansága, de szereplőinek karaktere és a "Mindenre van megoldás, csak meg kell találni" filozófián alapuló, "játék a játékban" jelenettel végződő cselekményessége is igazol.

Valódi szalondarab, a maga jellegzetes "kellékeivel": eleganciát sugárzó úri környezetével (a kastélyszoba és berendezése), figuráinak egzisztenciális státuszával (Turai - Gál, ismert drámaírópáros; Ádám, zeneszerző; Annie, operaénekesnő; Almády, közismert színészegyéniség), történetének pikantériájával. Tipikusan olyan mű, amely - elsősorban egyetlen helyszínen játszódó cselekménye, az események időrendbeli követhetősége, a történések közérthetősége következtében - könnyed nyár esti színházi élménnyel kecsegtetve, szabadtéri színpadon is nagyszerűen előadható. Nyilvánvalóan ennek felismerése motiválta a kvártélyházi előadások dirigensét és házigazdáját, Tompagábor Kornélt arra, hogy az idei idényben Molnár Ferenc darabjának rendezésére vállalkozott.

                                                  Molnár Ferenc darabja a nyári színházban

Tompagábor jó érzékkel vette észre, hogy az írott szöveg önmagában tökéletes és egyértelmű alkotás, ezért színpadra állítása nem igényel (igaz, nem is nagyon enged!) markáns rendezői értelmezést, vagy lényeget érintő dramaturgiai "beavatkozást", így - nagyon helyesen - a szöveg eredetiségéhez ragaszkodva és az író által adott instrukciókat követve, kisebb szerkezeti módosításokkal (a három felvonást aszimmetrikusan tagolva, két felvonásba sűrítette) játszatta el a Játék a kastélyban történetét. A néhány, inkább formai jellegű játék- és színpadtechnikai fogás alkalmazása (a felvonások fénycsíkokkal történő elválasztása, a nyelvi humorra való rájátszás, stb.) nem befolyásolta az előadás irányvonalát. . .
Mészáros Tibor egy játéktérre készített, stílusos díszlete harmonizált a darab tartalmával, megőrizve a "két ajtó" és a "szobákat elválasztó fal" dramaturgiai funkcióját, miként Szőke Julianna ízléses és elegáns jelmezei is kifogástalanul illeszkedtek a figurák karakteréhez.

Az alig több mint féltucat szereplő alakját a Hevesi Sándor Színház alkalomra összeállt színészei formálták meg. A legnagyobb kihívás a kulcsszerepet alakító Nádházy Péternek jutott, aki a darabbeli drámaíró, Turai szerepét játszotta el. Feladatát többnyire jól oldotta meg, ám összességében hullámzó teljesítményt láthattunk tőle: azokban a jelenetekben tűnt hitelesebbnek (nagyjából az előadás közepétől), amikor kisebb kommunikációs modorosságait hátrahagyva, mindinkább "saját hangján tudott megszólalni." Társa, Gál drámaíró alakját Hertelendy Attila keltette életre. Hertelendy ezúttal is - miként prózai szerepeinek többségében - a tőle megszokott vehemenciával játszott. Ezzel egyetemben játékával a színpadon is sikerült Nádházy méltó társává válnia. A szerelemtől elvakult szentimentális fiatalembert (Ádám, a pályakezdő zeneszerző) alakító Katona Kornél nem okozott csalódást; kár, hogy Balázs László (Titkár) számára kevés játéklehetőség maradt.

Immár fél évtizedes a Kvártélyház (Forrás: kvartelyhaz.hu)

Az ünnepelt színész és hősszerelmes (Almády) meglehetősen fanyar és morózus oldalát meggyőzően mutatta meg Szakály Aurél testbeszédben gazdag, nyelvi humorra kiélezett szerepformálása, míg György János (Lakáj) ismét epizódszerepében bizonyította tehetségét. Külön meglepetést szerzett az egyetlen női szereplő, Foki Veronika (Annie, operaénekesnő) érett, mértéktartó, hivalkodástól mentes színpadi alakítása.   
Igazán örülhetünk annak, hogy a közönség által kedvelt zenés darabok mellett Molnár Ferenc Játék a kastélyban című műve is a kvártélyházi repertoár részévé vált. Az előadás láttán talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a darab a maga műfajában méltán számíthat a nézők szimpátiájára is.