Apa iszik, anya főz

Agyagból gyúrt családtörténet a Griffben

Erika (Kovács Olga), mert róla van szó, nem túl lelkesen válaszolgat osztályfőnöke, Lajos bácsi (Kárpáti Péter) kérdéseire. De a tanár elszánt: mindenképpen ki akarja deríteni, hogy milyen családi események állnak a héttérben. A bonyodalmak itt kezdődnek a Griff Bábszínházban nemrégiben bemutatott Sütemények királynője című – szigorúan 16 éven felülieknek szóló – bábelőadásban. A Pintér Béla drámaíró, színész és rendező által írt darabot Lőrincz Zsuzsa rendezte.

Ez a bekakilás-történet akár humoros is lehetne, ám elég gyorsan a néző arcára fagy a mosoly, mert súlyos dolgokról van itt szó. Alkoholista, despota apukáról (Chován Gábor) – akit ráadásul az elnyomó rendszer még legitimál is –, erőszakról, félelmekről, betegségről, gyilkosságról és mentális zavarokról. Mindez egy több generációs család hétköznapjait keseríti meg. Azon belül is főleg Erikát, és édesanyját, Olgát (Benkő Zsuzsanna), de valójában mindenki (Tibi – Balázs László, Zolika – Molnár Róbert, Miska bácsi – Hettinger Csaba, Anikó – B. Szolnok Ágnes, Papa – Farkas Attila) sérült.

A karakterek kidolgozására és a konfliktusok érzékeltetésére látványos megoldást választott a rendező. A „családtagok” a teret betöltő agyagból saját magukat formálják percről percre. A bábjáték különlegessége abban rejlik, hogy a szereplők tulajdonképpen a bábokkal kommunikálnak; ember-embert nem érint.

A brutalitás és a kegyetlenség így is hatásos. Pláne, hogy a  megvilágításnak köszönhetően az egész történet egy falra vetített árnyjátékként is megjelenik. Így keveredik realitás és szürrealitás, valóság és ábránd; csakúgy, mint Erika fejében. („Akik engem bántani akarnak, azoknak Szultán – a kutya – pisztollyal szétlövi a fejét.”)

Érdemes elidőzni az agyagszimbolikánál, hiszen az egész előadás ebből építkezik. Illetve épp ez az, hogy nem épül belőle semmi jó. Képlékeny, puha, fekáliával kevert anyag ez. Ingoványos talaj és talapzat; legyen szó rendszerről, kapcsolatokról, jellemekről. Ízétől még a szülinapi torta (a Sütemények királynője) sem mentesül. Gyúrják, gyúrják magukat a karakterek ebből az anyagból, de nem készülnek el, szétesnek, eldőlnek, erőszak áldozatai lesznek. Elölről kell kezdeni.

Csak a totális, elnyomó hatalom (Apa, aki belügynél dolgozik) tűnik erősnek, de a rendszer hibái gyorsan lelepleződnek. Aki iszik, inog, s aki bizalom helyett a félelemre alapoz, hosszú távon szintén nem képes stabilan (fenn)állni. A ránk kényszerített nóta pedig könnyen visszaüthet: dalolás közben megnyugszik, felszabadul az ember, s kimond olyan dolgokat, amiket máskülönben nem merne.

Pintér Béla története a 80-as években játszódik, így az író egy jó adag rendszerkritikát is beépített művébe. Mesterien kifigurázva a hatalmi és hitbéli kliséket. („Füles Mackó elsütötte az Auróra ágyúit, mire azok elgörbültek és az egyik pont Lenin elvtársat találta el.”; „Hiszek az egy Istenben, Édesapa nagyon szépen kérlek, ne igyál.”)

Végül azért kiderül, hogy álmodozni (képzelgéseinkben menedéket keresni) nem hiábavaló. Egy kis határozottságot lehet belőle kovácsolni. Erikának legalábbis sikerül. A többi rejtély meg kiderül a taps után.
A Griff Bábszínházban most csak két bemutató előadást szerveztek, ősztől azonban műsoron lesz a Sütemények királynője.