Megérteni a világukat

Pedagógusok az autista-terápiáról

– Iskolánk régóta foglalkozik sajátos nevelési igényű gyerekekkel, közülük legnagyobb kihívást az Asperger-szindrómával küzdők jelentik – mondta Németh Ottóné igazgatóhelyettes. – Jelenleg öt ilyen tanulónk van, legtöbbjük első osztályos korától jár hozzánk. A fogadásukra fel kellett készülni, folyamatosan olvassuk a szakirodalmat, konzultálunk a gyógypedagógusokkal, akik rendszeresen ellátogatnak az iskolánkba. Egyénre szabott fejlesztő- és taneszközöket vásároltunk.

Három tanuló mellett folyamatosan gyógypedagógiai asszisztens dolgozik. Segítségükre egyes autistáknak inkább a tanítási órán van szüksége, másoknak a szabadidőben. A gyerekek délelőtt nálunk tanulnak, egyikük félig magántanulóként. Normál tanterv szerint haladnak, egyes tárgyakból kiemelkedő teljesítményt képesek nyújtani. A nagyobb problémát a kommunikáció, a beilleszkedés, az alkalmazkodás, a tájékozódás jelenti.

A hét négy napján délután a Nyitott Ház Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézet foglalkozásaira járnak. Ennek az intézménynek a közelsége nagyon szerencsés. Tennivalónk még akad, legfontosabb egy pihenőszoba kialakítása, ahova szükség esetén elvonulhatnak ezek a diákok. Ennek megvalósítását a Nyitott Házzal közösen, pályázati támogatásból kívánjuk megoldani, remélhetőleg a következő tanévben.

– Nagyon fontos a pedagógus elfogadó hozzáállása, mert ezt másolja a többi gyerek – mondta Horváthné Sümegi Mária, aki immár második ciklusban (öt éve) tanít Asperger-szindrómás gyerekeket. – Sokat segített a gyógypedagógusok, a jelenlevő gyógypedagógiai asszisztens és fejlesztő pedagógus kolléganőnk számos gyakorlati tanácsa. Az osztályunban már sok éve humanisztikus kooperatív módszerrel dolgozunk, melynek alapja, hogy a közösen hozott szabályok szerint, egymást meghallgatva, elfogadva tanítunk, a problémamegoldás lépéseit és a pozitív gondolkodást is igyekszünk átadni. Ezek mankók lehetnek az autistáknak. A lényeg, hogy megértsük a világukat. Amikor a budapesti konferencián elmondtuk, hogy nálunk mi valósult meg az autisták integrációját illetően, azt mondták, fényévekre vagyunk az átlagtól – mondta végül Horváthné Sümegi Mária.

Dr. Szalay Tamásné, aki már húsz éve motorja az autistákkal való foglalkozásnak, szakmai véleményét mondja el.
– Egy szakértői bizottság dönt arról, hogy egy autista gyerek integrálható-e. Ezután egy hallgatólagos próbaidő indul az iskolában, hogy bírja-e a tanuló, és meddig. Az ideális befogadó osztály kis létszámú lenne, 10–12 fővel. Ilyen jelenleg a városban nincs. Ezenkívül nagyon fontos a külön szoba biztosítása vész esetére, és a problémásabb gyerekek mellé asszisztens biztosítása. Ha mégsem bírja a gyerek, akkor a magántanulói státus jöhet szóba, mert a Nyitott Házban csak a nagyon súlyos tanulókkal foglalkozunk, speciális tanterv szerint.

S hogy külön autistaiskola megoldás lenne-e? A szakember szerint nem.
– Mert éppen azokat a szociális készségeket nem tudná megtanítani, amit csak a többségi iskola nyújthat. De hangsúlyozom, ideálisan kis létszámú osztályban, elvonulási lehetőséggel. A délelőtti órákat a törvény által előírt rehabilitációs foglalkozásokon egészítjük ki délutánonként. Ez speciális fejlesztés, mely a szociális kommunikációt, a mozgást, finom motorikát, önálló életvitelt tanítja szervezett szabadidővel. Önálló tanulásra, időbeosztásra is szoktatunk, mert az autisták számára az idő nehezen érzékelhető, akárcsak a térbeli tájékozódás.