Piacközpont a 18. században

Zalaegerszeg szerepe az egyházmegyében

A könyv a Zalaegerszegi Füzetek kiadványsorozat tizenkettedik számaként jelent meg.  Kapiller Imre levéltáros (Zala Megyei Levéltár), a sorozat szerkesztője elmondta: 1997-ben, Zalaegerszeg első írásos említésének 750. évfordulóján merült fel, hogy jó lenne, ha készülne egy várostörténeti monográfia. Igen ám, de akkoriban még hiányoztak az ehhez szükséges alapkutatások.

Ekkor jött az ötlet, hogy indítsák újra a Zalaegerszegi Füzetek helytörténeti sorozatot, melynek korábban már négy száma megjelent. Azóta immár tizenkét tanulmánykötettel büszkélkedhetnek, melyek vagy egy-egy rövid időszakot tárgyalnak, vagy konferenciák anyagából készültek. A sorozat tulajdonképpen elindított egy folyamatot is, hiszen a „füzeteken” kívül rengeteg helytörténeti kiadvány látott napvilágot az elmúlt évtizedben. Köszönhetően többek között a Millecentenáriumi Közalapítvány támogatásának.

Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója a szerzőt és a megjelenteket köszöntve elmondta: a mostani könyv két nagy részből áll. Az első a püspöki uradalom történetét mutatja be, a másik pedig egy eredeti dokumentumokból álló, részletes forrásanyag, melynek segítségével bepillanthatunk a korabeli hétköznapokba.

Arra a kérdésre, hogy Zalaegerszeg pontosan milyen szerepet játszott a szombathelyi püspökség életében, Cselenkó Borbála válaszolt. Kifejtette: a történet 1777-ben kezdődik, ekkor jött létre ugyanis a Szombathelyi Egyházmegye, mely azonban gyengén javadalmazott. Három gazdasága volt, a szombathelyi, a zalaegerszegi és a novai (ez utóbbit gyakran az egerszegivel együtt említették).  Az új egyházmegyének se központja, se épületei, se méltó templomai nem voltak, így ezek kiépítése volt az elsődleges cél.

Ehhez rengeteg bevételre volt szükség, így az egyházmegye a saját gazdaságaiból próbálta kitermelni a hiányzó pénzösszegeket. Zalaegerszeg sorsa ezzel megpecsételődött: az egyházmegye első püspöke, Szily János minden lehetőséget kihasznált, sőt olyan gazdasági intézkedéseket vezetett be, melyek nem feltétlen nyerték el a lakosság tetszését. A „megszorításokat” azonban karitatív illetve főpásztori tevékenységekkel kompenzálta.

Néhány intézkedése következtében fejlődésnek indult a város. Ilyen volt például a zsidó kereskedők betelepítése. A püspök ugyan magas bérleti díjakat követelt tőlük, ám a 18. század végére fellendült Zalaegerszeg kereskedelme, olyannyira, hogy a környék kézműves- és piacközpontja lett.

További ilyen engedmény volt,  hogy az izraelita vallás miatt Szily püspök azt is engedélyezte, hogy szombat helyett vasárnap legyen a vásári nap; persze ezért külön „díjat” számolt fel. Hasonló bevételeket jelentett az egyházmegye számára a kocsmák, mészárszékek, boltok után járó – valamint az erdők haszonbavételéből származó jövedelem, és a hídvám is.

Cselenkó Borbála elmondta: a negatív gazdasági intézkedések hosszú távon segítettek a városnak. Később a reformkor idején pedig a szellemiség is változásnak indult.

Az új kötetet üdvözölte Fekete Szabolcs Benedek, a Szombathelyi Egyházmegye Püspöki Irodájának igazgatója is. Mint mondta, mindig fontosnak érezték, hogy az egyházmegye múltját kutassák, s megőrizzék az emlékeket. A mostani tanulmány érdekessége, hogy az egyházmegyét és különösen Szily János püspököt szokatlanul mutatja be a szerző; nem mint lelkipásztor, hanem mint világi földesúr jelenik meg. Cselenkó Borbála munkája emiatt is fontos gazdasági és társadalomtörténeti alapmű.