Akkor röstelltük, ma kincs

Készülőben a Göcseji tájszótár

– Azt mondta, majd ha a „k” betűn túl lesz, akkor talán beszélgetünk..
– Még hátravan belőle, tízoldalnyi. A nyelvstatisztika kimutatta, hogy a magyar szavak egyhatoda „k” betűvel kezdődik. Ezért tudtam, hogy ez lesz a leghosszabb rész.

– Honnan jött az ötlet?
– 2002-ben megírtam szülőfalum, Zalabesenyő történetét. Akkor határoztam el, hogy a göcseji tájszavakat, szüleim, nagyszüleim nyelvét is papírra vetem. Annak idején röstelltük a szegénységünk és a beszédünk, de ma azt vallom, hogy a tájnyelv az igazi nyelv, mely a legtöbbet elmondja a használóiról.

– És milyen a göcseji ember?
– Ezt a könyvem első részében fejtem ki, amikoris a lelkivilágunkról, az egykori életmódról írok. Röviden csak annyit, hogy kópéságban csúcstartók voltak. A beszéd tekintetében az elvontat a kézzel foghatóval fejezték ki, és különösen ügyeltek arra, hogy a beszélőszerveket ne fárasszák. Ezért a sok rövidülés „Hová mész?” helyett „Há mész?”. De gyakran elhagyja az l betűt (ződ, főd), vagy a szó eleji z betűt (zászló helyett ászló), mert így a nyelv zeneisége jobban megmaradt.

Bár jellemzően Szeged környékén ö-znek, de a mi vidékünkön is előfordult (Pókaszepetk helyett Szöpötk). Bizonyos magánhangzókat nem tudunk hosszan ejteni (búza helyett buza), használjuk a nyílt és zárt e hangot, és országosan egyedülállóan tudjuk négyféle értelmet adva ejteni a „mentek” szót. A beszédünkre jellemző a zártság, ahogy a földrajzi helyzetünk miatt az életmódunkra is sokáig igaz volt ez. A vendégmarasztaló sarat sokan elkerülték.

– Ha erős tájnyelvi környezetben nőtt fel, hogyan tanulta meg ilyen szépen a köznyelvet?
– Az iskolában. Az okos tanár nem marasztalt el, de fokozatosan nyelvváltásra tanított.

– Ez jó vagy rossz?
– Úgy lenne jó, ha mindkettő meglenne. A nyelv folyamatos szóvesztésen megy keresztül, a szókincs szegényedik, kikopnak bizonyos szavak, ugyanakkor újak jelennek meg. De nem mindegy, milyenek. Ha végigmegyünk a Kossuth utcán, borzasztó a sok idegen felirat. Száz évvel ezelőtt nem engedte ezt a város lakossága. Akkor kiharcolták, hogy csak magyar felirat lehessen az üzleteken. Én nem vagyok a délibábos elméletek híve, de sok minden nincs a helyén a nyelvünkkel kapcsolatban. És nem is a faekét sírom vissza, hanem a józan paraszti ész uralta világot.

– Hogyan közelíti meg ezt a nagy anyagot?
– Valódi tájszavak, köznyelvi szavak módosított formában, köznyelvi szavak más jelentéssel, szóláshasonlatok, időjárási megfigyelésekkel kapcsolatos kifejezések, hiedelmek, mondák, játékok és egyebek. A függelék részben az ‘50-es években keletkező szavakat tüntetem fel. A szövegek mellé az unokám, András készít majd rajzokat. De legfőbb segítőm a nővérem, gyakran megkérdezem, ő hogyan emlékszik egy-egy kifejezésre.

– Említette a nyelv zeneiségét, ez mit jelent?
– Az a nyelv dallamos, amely közel azonos magán- és mássalhangzót használ. A magyarban ez 41 és 59 százalék.

– A népdalokban kevésbé jellemző a tájszólás, talán kivétel a botfai darás mácsik. Ez mit is jelent?
– Az éneknek fegyelmező ereje volt, abban kevés a tájszólás. A mácsik metélt tésztát jelent, ha kocka alakúra vágták, akkor kockás mácsik.

– Száz szónak is egy a vége, mikor foghatjuk kézbe a könyvet, hogy megtudjuk, mit jelentett a „fondorból köppögetni”, szekérrakáskor „fejet hajtani”, mire mondták „pockot vesz a gyerek” vagy hogy „ollam, mint a kertláb” milyen az „ághegyi” és a „kő még izü” bor, mire használták a „bürü”-t és a „gurgulá”-t ,s hogy hol keressük a „levidiki”-t és a „tullafelü”-t?
– Az egészségemtől is függ. Hetvenéves elmúltam és egyéb dolgaim is vannak. De ha a teremtő ad feladatot, talán segít, hogy be is fejezzem. Amiket már leírtam, az remélhetőleg fennmarad. Amikor nem tudok aludni, a régi nyelven gondolkodom, eszembe jutnak a szavak és olyan, mintha kincseket találnék.