Matteo Chini: Klimt (Nagy művészek élete)

Egy harmadik osztrákot éppen akkor utasítottak el másodszor – belőle sosem lett festő, viszont más elfoglaltság után nézett. Klimt akkor már rég túl volt a hivatalosságokkal folytatott csatákon is: a századforduló éveiben az egyetem aulájába festett óriásképei hatalmas felháborodást keltettek – végül az utolsót, a Jogtudományt a folyamatos támadások miatt vissza is vásárolja az osztrák államtól.

Helyette viszont megfesti talán legemlékezetesebb női portréit – a Juditot például kétszer is –, vagy a Csókot, ami egy egész korszakot képes magába sűríteni. Vibráló színek és szenvedély, a ruhák aranyos ragyogása közepén csak éppen felvillannak az arcok és kezek. Univerzális összeolvadás ez, ami még ma is ugyanúgy süt, miközben a férfi palástján a szögletes, a nőén pedig a körkörös minták szinte világítanak – az akadémikus sztárfestőnek indult Klimt két évtized alatt a legmerészebb újító lett. És ellentétben fiakorú tanítványával, barátjával, Schielével, ő tartózkodó, félszeg személyisége ellenére lett az erotika provokatívan erős festőforradalmára.

A puha borítós sorozat hagyományaihoz híven most is röviden, velősen, de mindig különböző szempontokra is fókuszálva mutatja be főszereplőjét – egyszerre derül ki, hogy miközben Klimt sosem nősült meg, mégis női portréi, képei a legemlékezetesebbek, és ismert "aranykorszaka” után ugyanolyan izgalmas a "virágos”.

Visszatérve különleges párosukra Schielével: 1918-ban egy évben is haltak meg, Klimt szélütésben, Schiele spanyolnáthában, miközben azt a bizonyos harmadik osztrákot, Adolf Hitlert elkerülte a betegség.

A következményeket pedig ismerjük.

Mérték Kiadó; 1990 Ft