Beszélgetés Grecsó Krisztián új regényéről

Grecsó Krisztián író mutatta be legújabb regényét a zalaegerszegi közönségnek a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. A szerzővel Karáth Anita beszélgetett. A Jelmezbál szövevényes és felkavaró anekdotái több generáció nőtagjain keresztül mesélnek el egy majdnem bűnügyi történetet. Csak azért majdnem, mert ahogy Grecsó Krisztián mondta: van egy krimiszerű vonulata a könyvnek, de műfajilag nem bűnügyi regényről van. Sokkal inkább egy ellopott női sorsról. Egy nőről, aki egy másik férfi mellett él, mint aki mellett kellene. Emiatt más a sorsa, mint kellene.

Az író abból indult ki, hogy a család egy olyan színház, ahol mindenki főszereplő, s annyi elmesélhető történet van benne, ahány tagja van a családnak. A regény egyes fejezetei tulajdonképpen nézőpontok. Anyák, lányok, nagymamák, unokák nézőpontjai. A történetszálakba véletlenszerűen kap bele a szerző; a szerkezet ettől válik mozaikossá. A könyv megírásánál Tarantino hasonló felépítésű filmjei is inspirálták, de Móricz Zsigmond is, akit kiváló írónak tart.

Egy talányos bűnügyi történetből bomlanak ki a családregény mozaikjai: két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. Grecsó Krisztián azt is elárulta, hogy a szövevényes és töredékes történet vége és megoldása valahol a könyv közepén van. A mozaikosság miatt azonban bármikor folytatható a sztori; már meg is írt néhány történetet a következő kötethez.

A Jelmezbálról azt is megtudtuk, hogy a megíráshoz a Facebook is nyújtott némi inspirációt. Néhány évvel ezelőtt ugyanis Grecsó Krisztián édesanyja régi fotókat vett elő a családról, köztük az író dédapjának 1919-es leszereléséről. Mint kiderült, a dédapa megvakult Doberdónál, azért is szerelték le. Fotó nem készült róla, a katonai papírokon azonban részletes személyleírás szerepel külleméről. Az írónak ez annyira megtetszett, hogy kiposztolta a közösségi oldalra. Amire aztán Csíkszeredáról érkezett egy reagálás, melyből kiderült, hogy bizony ennek a dédapának volt egy testvére, akinek ott élnek a leszármazottai. Nekik, fotójuk is volt a dédpapáról, ami tökéletesen passzolt a személyleíráshoz.

Ekkor döbbent rá a szerző, hogy tényleg mennyire mozaikos, töredezett képünk van saját családunkról is, és mindenhol titkok lapulnak. Ez adta a regény alapját.