Konferencia a megújuló népművészetről

A tanácskozás témái a 80-as években még tabunak számító, és még ma is vitákat kavaró modernizált népművészet köré csoportosultak. Szó volt a designról, a zsűrizésről, a mit, miből, hogyanról és az utánpótlás problémáiról.

- A változás állandó, az újrafogalmazás igénye folyamatosan jelen van a népművészetben, ha nem is mindig azonos mértékben – mondta Csapó Angéla szövő, Király Zsiga Díjas Népi Iparművész a design kapcsán. Majd példákat hozott a Somogy Megyei Múzeum anyagából mondandója alátámasztásaként, szövés variációk bemutatásával. – A mai alkotók vagy hagyományőrzők, méghozzá adott tájegység hagyományi terén vagy nyitottabb gondolkodásúak. Az előbbiek erősen ragaszkodnak a gyökerekhez, mely nehezíti a megújulást. Az utóbbiak pedig a gyökértelenség révén kevésbé találnak kapaszkodót. Nem tudják meddig mehetnek el? És szabad – e erre a kérdésre bárkinek is válaszolni? – tette fel a költői kérdést. – Nem mi vagyunk az első generáció, aki változtatni szeretne és természetes, hogy kételyek merülnek fel. Ez már a jó jel, önkontroll nélkül ugyanis nem lehet. Több járható út is van. Fontos, hogy a megszerezett tudást nem lecserélni kell, hanem felhasználni. Nyitott gondolkodás, kreativitás, kísérletező hajlam, külső kontroll, önkontroll kell. Nem elég azonban a jó ötlet, ha nincs rá fogadókészség, piac, ha az így alkotott tárgyaknak nincs funkciójuk. Akinek egyéni stílusa van, alkosson felelősen, ne lelketlen tömegcikket gyártson. Ezen a téren is a maximumot hozzuk ki magunkból. Tiszteletben kell tartani azt is, aki nem tudja megemészteni a modernizálást. A kötődés normális dolog, ugyanúgy, ahogy a hagyománytisztelet mellett a külső hatások révén megjelenő változások is. Tehát mindenki csak akkor kezdjen újba, amikor úgy érzi megérett rá. De az fontos, hogy a megújulást a szakma tegye meg és ne kontárok. 2015 óta hivatalossá tudott válni a megújulás, korábbi eretnekségek elfogadottá váltak, megjelentek speciális igények is, például a divat kapcsán. Tisztelet az autentikus dolgoknak, de muszáj továbblépni, aki késztetést érez erre, tegye meg – mondta az iparművész.

A modern népművészeti tárgyak zsűrizésének menetéről tájékoztatott Illés Vanda, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhely, Népi Iparművészeti Osztályának vezetője. (A délután folyamán próbazsűrizést is tartott.) Elmondta, Magyarországon 1953 óta zsűrizik a népművészeket, 2004 óta ezt a feladatot a Hagyományok Háza látja el. 2013-ban született az a törvényrendelet, mely alapján modern kategória (MA, MB) is elbírálásra kerül. 2015-ben megújult a tanúsító védjegy, illetve 2015 óta díjmentes a népi iparművész igazolvány kiállítása. Évente közel 40 zsűrizés történik, közel 4000 alkotás elbírálásával. A zsűrizés előnyei között említette a hivatalos jegyzőkönyvet, mellyel igazolható az alkotó, illetve az ilyenkor adódó szakmai konzultációs lehetőséget. A zsűrizés szempontrendszere letölthető az intézmény honlapjáról, ahogy egyéb aktuális problémákra is ezen a fórumon keresztül kívánnak segítséget adni (például a mesterek elérhetősége, jó minőségű, megfelelő áru alapanyagok beszerezhetősége). A zsűrizéskor kiadott A és B kategóriával kapcsolatos tévhiteket is igyekezett eloszlatni. Mindkét kategória színvonalas munkát minősít. Az előbbi inkább nagyon egyedi, és ezért nem biztos, hogy piacképes, akár nagyon hosszú elkészítési idejű darabokat jelent, például pályázati munkákat. Az utóbbi előnye, hogy a nívó mellett értékesítési lehetőséggel is bír, ezen a téren előnyösebb a másiknál. Majd példákat mutatott hagyományos és modern alkotásokra, ahol elfogadták, vagy elutasították az alkotást. A problémák között beszélt a fiatalok megnyeréséről. Éppen ezen a területen segíthet a megújulás, ha olyan tárgyak születnek, melyeket a fiatalok is használnak, kedvet kaphatnak a népi tárgyalkotáshoz.

A zalaegerszegi konferenciát a Zala Megyei Népművészeti Egyesület szervezte.