Visszafogott gonoszság

Az óriás törpe a Griff színpadán

Nem véletlen a nyomasztó érzés, mert a kezdetben csak aranyosan fontoskodó erdei manó, egyszer csak hatalmaskodó zsarnok lesz, aki rettegésben tartja az egész erdőt, s legszívesebben még a legjobb barátait is likvidálná. Végül helyreáll a világ rendje, meg Csipike lelke; de ne fussunk előre.

A Griff Bábszínház nem kevesebb dologra vállalkozott, minthogy Fodor Sándor különálló Csipike-sztorijaiból egy egységes szerkezetű bábadaptációt készítsen. A zenés bábjáték történetét Pénzes Csaba írta színpadra, s egyúttal ő volt a darab rendezője is. A meséhez Péntek Imre költő és Monstori János zeneszerző írt szerethető dalokat. Matyi Ágota díszlet- és jelmeztervező jóvoltából pedig hatásos - bükkfát és légyölő galócát fókuszba helyező - színpadképet, és kiválóan formált karaktereket láthat a közönség. A szereplők tökéletessége - ahogy az eredeti mesében is - éppen tökéletlenségükben rejlik. Senki sem hibátlan. Sőt valljuk be, Csipike (Szilinyi Arnold) nem éppen a legszebb manó a világon. A Vadmalac (Farkas Attila) kissé butácska, Nyúlnak (Báthory Szolnok Ágnes) simogatni valóan nagy a füle, és Kukucsi, a vakond (Balázs László) szerint még bolhás is, hát ő meg vaksi. Ez van. Ők ketten örökké csipkelődnek, nem csoda, hogy a darab két leghatásosabb és leghumorosabb figurájáról van szó.

Szóval az egerszegi bábszínház ötlete kiváló, az erdőlakók figurája szintén magáért beszél. A darab egyetlen hibája az arányokban keresendő. Egyrészt az egyes meserészek összeillesztése nem elég zökkenőmentes; néhol határozottan érződik a "snitt", de ez legyen a kisebbik probléma. Ennél sokkal fontosabb, hogy Csipike gonoszsága, és zsarnokká válása kissé rövidre és visszafogottra sikerült. Fodor művében sokkal kegyetlenebbül mutatja be, hogy mi zajlik az erdőben a "netovább" (a békával való találkozás után) után. A darabban viszont gyorsan lezajlik Csipike zsarnoksága (még növekedni sem látjuk a hatalmassá válás közben), mindenféle nyomasztó érzés nélkül. Ezt követően pedig már csak egy szerelmes törpét látunk, aki hamarosan el is veszi Tipetupát (Benkő Zsuzsanna) feleségül - némi csavar és "majdnem szakítás" után. Itt viszont a búcsújelent sikerült kicsit hosszúra és negédesre. Az előadás végére szinte el is felejtjük, hogy volt gonoszság, meg félelem és hogy Madár (Medgyesi Anna) hogyan is leleplezte le a Rettenetes Réz Urat.

Márpedig Fodor művének talán egyik legfontosabb eleme ez. Hogyan sodródik a törpe a kisebbrendűségi komplexustól az egész erdőt uralni vágyó zsarnokság felé. Gyerekmese ez, de legalább annyira felnőtteknek szóló pszichologizáló, társadalomkritikai, sőt filozófiai mű is. Ami nem véletlen, hisz Fodor a 60-as évek Romániájában írta a történetet, amikor a legtöbb író a gyermekirodalomba menekült Közép-Kelet Európa-szerte; épp a rémuralom elől.

Csipike története szerencsés véget ér, mert barátai és Tipetupa segítségével visszatalál a helyes útra, és szeretetteljes cselekedetei miatt válik lelkiekben óriássá. Ha azonban azt szeretnénk, hogy a gyerekek felismerjék a gonoszkodást, és a megaláztatást, és arra reagálni is tudjanak, akkor bátrabban is be lehet nekik mutatni annak "működési elvét".