Torzók és pulzáló színek

Energia és izzás a Gönczi Galériában

Persze ez csak belemagyarázás, vágyálom; a képek ugyanis egyáltalán nem az évszakváltás alkalmából készültek. Borbás Helga művészetében mindig is a színeknek, sőt a színek kavalkádjának volt hangsúlyos szerepe. Ez az erőteljes izzás azonban korántsem nem tolakodó. Jól átgondolt (vagy inkább szépen megálmodott) rendszere van a színhasználatnak. Olyannyira, hogy a látvány nemcsak feltölti, hanem időnként nyugtató, már-már meditatív állapotba is juttatja a nézőt.

A zalaegerszegi születésű, jelenleg Bécsben élő képzőművész először divattervezőnek tanult Szombathelyen, majd a Berzsenyi Dániel Főiskolán szerzett rajztanári diplomát. Ezt követően pedig a pécsi egyetem művészeti karának festő szakán végzett, Tolvaly Ernő tanítványaként. Tanított a zalaegerszegi Ady-iskolában, majd a Kölcsey-gimnáziumban, négy éve pedig Bécsben él, és alkot.

Ahogy a kiállító művészt köszöntő Balaicz Zoltán alpolgármester mondta: nem csoda, hogy Helga korán rajzolni kezdett, hiszen édesapja Borbás György, a Zrínyi-gimnázium egykori rajztanára volt. Tehetségét jelzi, hogy számos egyéni és csoportos kiállításon van már túl, két évig a város művészeti ösztöndíjasa volt, 2010-ben pedig a bécsi Time Galerie-ben is nyílt önálló tárlata. Az alpolgármester szerint Borbás Helga személyében ismét egy olyan alkotóművészt köszönthetünk, aki messzire viheti a város hírét.

A torzó nem töredék, hanem tudatosan félig elkészített figura - mondta a tárlatot megnyitva Horváth M. Zoltán képzőművész, utalva a kiállítás egyik hangsúlyos részére. Borbás Helga ugyanis az elmúlt időszakban több mint háromszáz rajzot készített Rodin "A sétáló ember" című torzójáról. Ebből választott ki a mostani bemutatóra néhányat. A tanulmányok jelzik egyrészt a vizsgálódást, másrészt viszont a tárgytól való elidegenedést is.

Más megközelítésben ugyan, de szintén aktokat, torzókat rejt tárlat második része. Azonos méretű, ám pulzáló színekből (egy helyütt papírzacskóból) előbukkanó mezítelen figurákat látunk, ha kellő távolságból szemléljük a festményeket. A képzőművész szerint zaklatott, expresszív színek hullámzása jellemzi a képek e csoportját, melyeken az alakok, mintha félre-exponált röntgenképek lennének. A tárlat harmadik részét pedig az energia-képek alkotják. A vöröses, narancsos árnyalatok sok helyen letisztult kékbe, nyugtató sárgába - néhol kozmoszt idéző színekbe - mennek át. Csak a farost kihasadása a képből tereli vissza a valóságba a nézőt.

Igaz, amit Horváth M. Zoltán a megnyitó végén mondott: nem könnyű kiállítás ez. Az elsőre játékosnak tűnő színesség és izzás mögött ugyanis sokkal mélyebb dimenziók tárulnak fel, ha kellően figyelünk. A hatás pedig több napig is eltarthat.

A tárlat március 20-ig látogatható.