Nemes-arcok a színházban

A kissé misztikusnak tűnő, "Műterem 17" címet viselő tárlat annyit jelent: az alkotó immár a 17. műtermét koptatja, ami számára mindig egy spirituális élettér. Mindegy, hogy éppen szülővárosában, Kolozsváron, esetleg Marosvásárhelyen, vagy éppen a zalai Szentkozmadombján, netán Zalaegerszegen teremti- e meg ezt a szellemi közeget. A festőművész – ahogy a kiállításmegnyitón Balaicz Zoltán polgármester is utalt rá – 1990-ben települt át Magyarországra, Zalába. Új otthonában is folytatta azt, amit Erdélyben elkezdett; a festészeten túl a közösségépítés, oktatás és fiatal tehetségek felkarolása midig fontos volt számára.

Nemes László önvallomásából kiderül, az élete mindig szorosan összefonódott műtermeinek világával, ezért e terek elhagyása, és az újak kialakítása komoly feladat és lelki megterhelés is volt számára. Az újrakezdés reménye azonban újra és újra átsegítette a nehézségeken. Úgy érzi, hogy valójában a műterem az igazi kiállítótér, hiszen ott lehet szembesülni a teremtés folyamataival és titkaival.

E titkokat tárta most a közönség elé legújabb – főleg portrékból álló – sorozatával. Sorozat, hiszen aki ismeri Nemes László munkásságát, tudja, hogy olyan képzőművészről van szó, aki ciklusokban gondolkodik. A tárlatot megnyitó dr. Kostyál László művészettörténész szerint Nemes olyan művész, akik egy-egy sorozattal különböző problémákat jár körül, témákat vet fel. Volt már erotikus, vallásos és történelmi ihletésű ciklusa. Most különleges portrékkal (köztük sok ismerős zalaegerszegi arc) és önarcképekkel állt elő. A műtermi ciklus arcai nemcsak azért készültek, hogy az adott személyt megörökítsék; karakterét ábrázolják. a képek plusz tartalmi jelentést hordoznak. Ezek a portrék ugyanis nem akarnak velünk kommunikálni. Olyanok, mintha egy másik szférában lennének; gondolatfoszlányok, emlékek. Különféle színekbe, árnyalatokba rejtve az arcot, vagy éppen ezekből bújik elő egy-egy jellegzetes vonás.

A művészettörténész úgy érzi, hogy Nemes László mindig egy izgalmas kalandozásra hívja a közönséget kiállításai alkalmával, s ez most sincs másképp. Annál is inkább a képek mögöttes tartalmát már a szemlélőnek kell megfejteni.

A tárlatnyitón Takáts Eszter dalszerző-énekes zenélt, aki bevezetésképpen elmondta: ő maga is Nemes László tanítványa volt, hiszen rendszeresen részt vett az általa rendezett képzőművész-táborokban. Végül nem festő lett, hanem zenész, bár egykori mestere szerint a kettő egyáltalán nem áll távol egymástól.

A kiállítás egy hónapig látogatható a színház galériájában.