Szényi és csoporttársai a zsinagógában

Így jött létre a tematikáját és művészi kifejezésmódját tekintve sokszínű, ám hangulatában mégis egységes tárlat, mely találóan a Forma-Szín-Harmónia címet kapta. Az ország különböző pontjáról érkezett alkotókat (Antal József, Rácz Klára, Pásztor János, Szatyor Győző, Szényi Zoltán és Zsuppán István) Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte. Mint mondta: Szényi Zoltán egy igazi dunántúli ember, akinek élete Sopronhoz, Pécshez és Zalaegerszeghez egyaránt kötődik. A pécsi állomás (egyetemi évek) eredménye ez a mostani kiállítás. A polgármester szerint a most bemutatkozó alkotók még azt a korosztályt képviselik, akik egyszerre képesek arra, hogy értéket őrizzenek és adjanak át. Szényi Zoltán ebben a folyamatban nemcsak festőművészként jeleskedik, hiszen tanár és órás is. A három mesterség harmonikus egysége pedig egész pályafutásán érezhető.

A kiállítást dr. Kostyál László művészettörténész nyitott meg, aki szerint a látogatókat fogadó két "nyitókép" – egy Sopront és egy Zalaegerszeget ábrázoló akvarell – tökéletesen kifejezi azt, amiről az egész tárlat szól; vagyis az indulás és megérkezés, a múlt és jelen viszonyát. Portrék, tájképek, absztrakt alkotások egyaránt láthatók. Ami közös, az a művészi nyelv, amivel kifejezik magukat, amivel bíztatják, erősítik egymást az egykori csoporttársak. Hiszen a művészet valóban nem más, mint egy sajátos nyelv – fogalmazott a művészettörténész.

Szényi Zoltán a kiállításon elmondta: negyvenkét éves múltra tekint vissza a barátság a most kiállító művészek között. Eredetileg tizenketten voltak a csoportban, sajnos vannak, akik már nem lehetnek közöttük. Csoporttársaknak lenni akkoriban egy jóval szorosabb köteléket jelentett, mint manapság. Együtt játak előadásokra, együtt dolgoztak a műteremben, és igen, időnként együtt mentek a közeli sörgyárba is, persze szigorúan "üzemlátogatás" céljából.

Az egyetemi évek alatt igaz barátokká váltak, s bár mindenkit másfelé sodort az élet és a munka, mégis tartották a kapcsolatot. Találkozásaik a kilencvenes években váltak sűrűbbé, mikor Szatyor Győző nemzetközi festő és szobrász művésztelepet szervezett az Ormánságban. Azóta évente egyszer biztos, hogy találkoznak egymással.

Hisznek abban, hogy a művészet emberjobbító tulajdonsággal rendelkezik. Ennek szellemében született a mostani tárlat is, mely október 28-ig látogatható.