Három dimenzióban a Nagy Háború

A Nemzeti Múzeumból érkező tárlat mind a történelem, mind pedig a fotográfia iránt érdeklődőknek izgalmas élményt kínál. Annál is inkább, mert a térhatású képek (úgynevezett sztereófotók) segítségével úgy érezhetjük, mi magunk is a lövészárokban vagyunk.

Bognár Katalin, a Nemzeti Múzeum fotótárának történésze, a kiállíts rendezője a tárlatot megnyitva elmondta: már eredetileg is vándorkiállításnak szánták ezt a nem mindennapi bemutatót, hiszen a cél az, hogy minél több helyszínre eljuthassanak ezek a különleges fotográfiák. A Nézőpontok cím – mint a neve is jelzi – arra utal, hogy többféle szemszögből értelmezhető kiállítás. Egyrészt mind az antant, mind pedig a központi hatalmak területén készült felvételekből láthatunk válogatást. A propagandafotókból megtudhatjuk, hogy a szembenálló felek hogyan jelenítették meg a háborút, mint témát. Nemcsak a lövészárkok rejtett zugaiba nyerhetünk bepillantást, hanem a tábori élet más területeibe is: legyen szó a kenyérosztástól kezdve a sebesültek ellátásáig.

Egy különös nézőpont az is, ahogy ezek a fotók készültek: a századelőn, egészen az 1910-es évek végéig népszerű technika volt az úgynevezett sztereófotózás. A képet egy duplalencsés géppel rögzítették két nézőpontból (a két szem más-más látószögének megfelelően). Ebből állt össze aztán egy térhatású felvétel. Az eredeti sztereófotókat a Nemzeti Múzeumban digitalizálták, felnagyították, és egy úgynevezett anaglif-eljárás segítségével térhatásúvá tették. A látogatók a piros-kék szemüvegeknek köszönhetően pedig úgy tudják élvezni a korabeli felvételeket, hogy nincs szükség semmilyen speciális készülékre ahhoz, hogy három dimenzióban elevenedjenek meg a képek.

A tárlat anyaga részben a Nemzeti Múzeum saját gyűjteményéből, részben pedig magángyűjtőktől (például Felvinczi Sándor gyűjteményéből) származik. A magánszemélyek nézőpontja azért fontos, mert a privát fényképezőgépekkel készült felvételek nem a nyilvánosság számára, vagyis nem propaganda céllal készültek. Így nem kellett megfelelniük a katonai cenzúra előírásainak. Bognár Katalin elmondta: vannak olyan képek, amiket egy magyar királyi orvos tanácsos készített, de Stróbl Alajos szobrászművész felesége, Kratochwill Alojzia is fényképezett 1915-ben sebesült katonákat a budapesti Epreskertben. A képzőművészeti főiskola épületét ugyanis a háború alatt hadikórházzá alakították, így annak kertjében lencsevégre kaphatta a lábadozó bakákat. A képek között van olyan is, amit magyar hadifotós, bizonyos Jelfy Gyula készített.

A zalaegerszegi kiállítás kiegészül egy külön tárlóval is, melyben helyi vonatkozású első világháborús relikviák láthatók. Az itteni tárlat megrendezéséhez Béres Katalin történész nyújtott segítséget.

A fotók történeti jelentősége az, hogy az első világháború volt az első olyan háború, ahol tudatosan alkalmazták a fotográfiát propagandacélra. Az antant hatalmaknak és a központi hatalmaknak is megvolt a maguk nézőpontja, sőt azok a cégek is, akik a háborúban készült fotók kiadásával foglalkoztak. Az antant vizuális propagandájáért a Keystone View Company "felelt", akik 1915-32-ig nyolc világháborús sorozatot adtak ki. Ők főleg a győztes nagyhatalom nézőpontjából mutatták be az eseményeket. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia propagandájának termékeit pedig a német Neue Photographische Gesellschaft (NPG) által kiadott sztereófénykép-sorozat jeleníti meg. Az összeállítások főleg az osztrák és német közönségnek készültek, de a magyarországi vevők számára is létrejött egy válogatás.

A tárlaton természetesen megtekinthető a sztereófotók készítésére alkalmas kétlencsés fényképezőgép is.