Megkezdődött a Holokauszt Emlékév

Hetven évvel ezelőtt, 1944-ben közel 1200 zsidó vallású és származású embert gettósítottak, majd deportáltak a megyeszékhelyről, és a környező falvakból. A tudományos konferencia nemcsak rájuk emlékezett, hanem felelevenítette a zsidóság városba településének főbb momentumait, valamint a helyi társadalmi életben vállalt szerepüket: kiemelve néhány jeles – és a maga korában jól ismert – személyiséget, családot is.

A rendezvényen köszöntőt mondott Gyutai Csaba polgármester, aki szerint a holokauszt fájó eseménye nem csak a zsidó honfitársaink sorstragédiája, hanem a magyar történelem egyik tragikus fejezete is. Ez az esztendő egyrészt az emlékezés éve, másrészt viszont szólnia kell a még megmaradt közösségről is; annál is inkább, mert az emlékezés segíti a közösség újjáépítését.

Siklósi Vilmos szólt az emlékezés fontosságáról

Siklósi Vilmos, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség vezetője nyitóbeszédében úgy fogalmazott: nem az a gyilkos, aki lő, és nem is az, aki a lágerbe tereli a foglyokat. A gyilkos az ezt megelőző bő három évtized – vagyis a Horthy-korszak – a maga kirekesztő politikájával, és zsidótörvényeivel. "Ha mindez nincs, akkor ez az épület máig zsidó imaház, és éppen pészah-ra készülnénk" – mondta. A néhány hete lezajlott országgyűlési választások eredményére utalva hozzátette: aggasztónak tartja a Jobbik előrenyomulását, ám úgy látszik, ezt teszi a gyűlölet és a történelemhamisítás. Az elnök szerint viszont örömteli, hogy Zalaegerszegen a város rendezi az emlékévet, és a mostani tudományos konferencia megszervezésében a könyvtár, a múzeum és a levéltár is szerepet vállalt.

A Kiss Gábor könyvtárigazgató által moderált konferencián az MNL Zala Megyei Levéltárának, és a Göcseji Múzeumnak a munkatársai (Béres Katalin, Megyeri Anna, Kapiller Imre, dr. Paksy Zoltán), valamint a Mindszenty-iskola képviseletében Csalló Gergely történelemtanár, és a Béke-Shalom Baráti Társaság tagja, Siklósi Vilmosné tartott előadást.

A történeti részben a zsidó társadalom 18. századi betelepülésétől kezdve egészen az 1944-es deportálásig bepillantást nyerhettünk a helyi zsidóság kulturális és gazdasági életében, valamint a közéletben betöltött szerepükbe. Megyeri Anna történész a Schütz kékfestő és kereskedőcsalád két generációjának életét, Béres Katalin történész pedig a zalaegerszegi zsidóság két világháború közötti kulturális életében betöltött szerepét vizsgálta. Siklósi Vilmosné az 1945-től napjainkig tartó helyzetet elemezte, kiemelve a hitélet alakulását.

Kapiller Imre a betelepülő zsidóság történetéről tartott előadást

Kapiller Imre levéltáros előadásából kiderült: az 1750-es évektől vizsgálta a fokozatosan betelepülő zsidóság adatait, akik ekkor még főleg kereskedelemmel foglalkoztak. A családok kilétének kutatását nehezítette az, hogy csak egy 1860-as törvény tette lehetővé számukra az állandó névhasználatot, 1840-ig pedig anyakönyvezés sem volt. A betelepülés Bíró Márton püspök korlátozó tilalma miatt az 1700-as évek közepén átmenetileg megtorpant. 1757-ben például a korábbi kilenc háztartás mindössze kettőre csökkent. 1848-ra azonban már 11 háztartást számlált, a számuk pedig következő évtizedekben folyamatosan nőtt. A kezdetben szinte csak kereskedéssel foglalkozó zsidóság társadalma a 19. század közepére differenciálódott, az itt megtelepült családok pedig nagymértékben hozzájárultak a város gazdasági és társadalmi fellendüléséhez.

A helyi zsidóság történetéről részletesen beszámol majd az a kötet, melyet az emlékév zárásaként novemberben mutatnak be, szintén a zsinagógában. A Paksy Zoltán és Kapiller Imre által írt és szerkesztett könyv a 18. századtól napjainkig elemzi a város zsidóságának történetét.