Zalaiak a Donnál – két kötetben

Molnár Andrással (MNL Zala Megyei Levéltára igazgatója) és dr. Szabó Péterrel (a Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa) Kiss Gábor könyvtárigazgató beszélgetett. A zalai levéltár igazgatója elmondta: nem előzmények nélküli ez a kötet, hiszen éppen huszonkét évvel ezelőtt jelent meg az első vékony kiadvány, mely mindössze négy honvéd naplóját tartalmazta. A rendszerváltozást követő években a családok még nem szívesen hozták nyilvánosságra a nagyapák, dédapák történeteit, hiszen a szocializmus évtizedei alatt nem lehetett beszélni a témáról. A 2000-es évektől azonban mind nagyobb számban kerültek elő dokumentumok, amik korabeli naplókat, feljegyzéseket, leveleket és a harctéren készült (nem propaganda célú) fotográfiákat tartalmaznak. Ez utóbbiakból tavaly jelent meg egy országosan is egyedülálló képes album, ami a zalai honvédek fronton töltött mindennapi életébe enged bepillantást.

Szabó Péter elmondta: a mostani könyv egyik érdekessége, hogy egy több száz nevet tartalmazó személyi adattárt és hadiokmányokat (főleg a Don-kanyarnál írt naplókat, jegyzeteket) tartalmaz. A 9. honvéd hadosztály (vagy más néven kanizsai honvéd könnyű hadosztály) katonái közül nagyon sokan írtak naplót. Volt, aki csak napi egy-két mondatot jegyzett fel a noteszébe az időjárásról, vagy hogy volt-e aznap támadás. Mások viszont irodalmi stílusban, több oldalas jegyzeteket is készítettek aktuális érzelmi állapotukról, és a napi eseményekről (ilyen volt a zalaegerszegi Németh József is). A naplók többsége azonban a doni visszavonulás kezdetekor "elhallgatott".

A kötet címével kapcsolatban Molnár András azt is elmesélte, hogy a zalaegerszegi zászlóalj volt az utolsó alakulat, aki elhagyta a területet. Őket vezényelték ki és vetették be legelőször, majd ők is hagyták el legutoljára a harcteret. Ilyen értelemben az utóvédek utóvédjeinek számítottak, és érthető módon a veszteségeik is óriásiak voltak. Az alakulat kétharmada megsemmisült.

A szerzőpáros a következő években is szeretné folytatni a munkát, hiszen folyamatosan kerülnek elő dokumentumok. Szabó Péter fel szeretné dolgozni a teljes hadosztály veszteségét, amit egy adatbázisba, majd kötetbe rendezne. Ez körülbelül tizenegyezer fő adatait jelenti, ám körülbelül nyolcezer már a rendelkezésükre áll.