Színek, fények, illatok

Karácsonyi dekoráció: szimbólum vagy dísz?

A sötétség ellen fényfüzérekkel, sőt fényáradattal védekezünk. Mindent dekorálunk, cicomázunk. Mintha nem is lelkileg, hanem csupán küllemében akarnánk átélni az ünnepet.

A paraszti kultúrában egészen máshogy volt: az ajándékoknak szimbolikus jelentést tulajdonítottak. Akkoriban diót és almát adtak egymásnak az emberek jókívánság gyanánt, ami a bőséget, egészséget jelentette. Néhány száz évvel ezelőtt a falusi közösségekben ez az időszak nem kizárólag az advent, hanem sokkal inkább a téli népszokások, babonás jövendölések ideje volt - válaszolja érdeklődésünkre Marx Mária, a Göcseji Múzeum etnográfusa. Míg az advent kifejezetten egyházi ünnep volt, addig az év utolsó hónapja leginkább adományozó -és adománygyűjtő, kolduló, termékenységvarázsló és időjósló szokásokban (lucázás, betlehemezés, regölés) bővelkedett. Ezeket a szokásokat az egyház is elválasztotta a karácsonyra való felkészülés heteitől.

A helyzet az 1950-es évektől kezdett megváltozni, s az utóbbi tíz-húsz évben a karácsony tulajdonképpen egy üzleti vállalkozássá vált. Az etnográfus szerint a korabeli szimbólumok kikoptak, most a divat diktál, és a reklámok irányítanak minket. A színek, jelképek teljesen összekeveredtek, s ráadásul a lakáskultúra elüzletiesedésével mindent dekorálni akarunk; házat, lakást, teret. Korábban mindennek kultikus jelentése volt, s például a zöld ágak, vagy a karácsonyi abrosz nem dekorációs céllal került az asztalra. Ebben a terítőben kellett ugyanis később a gabonát elvetni, így nagyobb család vagy birtok esetén több abroszt is feltettek. Manapság az is furcsa, hogy évről évre más divatszíne van a karácsonynak. Ennek hatására olyan színek is az ünnep részévé váltak, amiknek más a szimbolikus jelentésük (lila, fekete). Hagyományosan a piros, arany, fehér, ezüst és a zöld a karácsony színe, hiszen ezek fejezik ki legjobban az egészséget, örömöt, bőséget. Marx Mária úgy érzi, hogy a mostani gazdasági válság is jó valamire: lehet, hogy az emberek kicsit visszafogottabbak lesznek, s kicsit csendesebb ünnepnek nézünk elébe.

Az utcadíszek ma már nélkülözhetetlen elemei a karácsonyi hangulatnak

Persze a feldíszített utcákat, tereket és a vásári hangulatot nem lehet manapság elkerülni. Orbán Ildikó arculattervezőt, grafikust (aki nemrégiben a Magyar Országgyűlés új arculatának tervezésében is részt vett) arról kérdeztük, milyennek látja a díszbe öltözött belvárost. Mint mondta sok a jó kezdeményezés, az összkép azonban kicsit felemás. A fények, illatok, ízek (forralt bor, gofri illat) már nélkülözhetetlen elemei a karácsonyi hangulatnak, hiszen ezektől lesz meleg és csalogató a város. Az is rendjén van, hogy az emberek szeretik, ha a valamely ünnep közeledtével más színben, más fényben pompázik egy-egy megszokott tér. Ugyanakkor előfordul, hogy olyan árucikkekkel vagy egyéb jelenségekkel találkozunk, amik sem minőségükben, sem hangulatukban nem illenek az ünnephez.

Azt is tudomásul kell venni, hogy egy-egy tér alaphangulata, stílusa nem változik meg lényegesen attól, ha feldíszítjük; vagyis olyan lesz a vásárok hangulata, amilyent az adott környezet "kiprovokál". A Dísz tér például erősen kötődik a 80-as évekhez, s a sok jó elgondolás ellenére ez néha látszik az itteni vásárokon is. Az arculattervező szerint érdemes lenne kipróbálni, hogy hasonló rendezvények hogyan működnek például a belváros legszebb részén: a Deák téren, illetve a nagytemplom környezetében. Talán ennek a gondolatnak az első lépéseit lehet látni a mostani kvártályházi kezdeményezésen, amit jó ötletnek talál a grafikus. Annál is inkább, mert az ökováros koncepcióhoz jól illeszkednek a kézműves termékek és a természetes anyagokból készült, egyedi tervezésű portékák, így hosszú távon ezt az irányt kellene tovább bővíteni.

Orbán Ildikó úgy érzi, hogy a leglényegesebb dolog az, hogy a városnak, s ezen belül az egyes ünnepeknek is legyen meg a saját, és egységes arculata. Nagyon sok jó ötlet született az utóbbi években, de még hiányzik egy átfogó koncepció. Arculat és egyéni megjelenés nélkül ma már nehéz a településeket elképzelni, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan érezzük magunkat egy adott környezetben, s mit közvetítünk magunkról a világ felé.