Kiskapuk és megalkuvások

Művészet-e vagy sem, ha politikai megrendelésre dolgoznak az alkotók? Lehetett-e a kommunizmus évei alatt rendelésre írni, műalkotást létrehozni? Hol volt a szabadság és megalkuvás határvonala? Vagyis milyen kényszerhelyzetek elé kerültek, és milyen kiskapukat találtak a hatalom kijátszására a művészek a szocializmus évtizedei alatt? A konferencia ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni.

A tudományos ülés kilenc előadója a művészet különböző területeit vette górcső alá. A délelőtti szekció - Vasy Géza (ELTE BTK), Bence Lajos (irodalomtörténész, a Muratáj főszerkesztője), Péntek Imre (költő, a Pannon Tükör főszerkesztője), Szemes Péter (irodalomtörténész, Göcseji Múzeum) – többek között az Írószövetség 80-as évekbeli működésébe engedett bepillantást, de Utassy József költő hatalommal való kapcsolatát is megismerhettük. Délután szó esett a képzőművészeti alkotások értékéről és értelmezéséről (Legéndy Péter képzőművész), a Wallenberg-szobor kálváriájáról (Pótó János történész, MTA BTK), a zalaegerszegi szocreál építészetről, illetve a kötött formák megkerülésének lehetőségeiről (Káli Csaba történész, Zala Megyei Levéltár), valamint Kisfaludi kapcsán a hivatalos művészet és politika kapcsolatáról (dr. Kostyál László művészettörténész Göcseji Múzeum).

A konferencia nyitóelőadója Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke volt, aki nem is annyira a szocializmus évtizedeinek kényszerhelyzetiről beszélt, hanem sokkal inkább arról, hogy szerinte a kommunizmus miatt megszakadt a nemzet történetének folyamatossága, ami még ma sem állt helyre. Tennivaló ezért van bőven. Úgy látja: az említett évtizedekben az volt boldog, aki a szocializmuson belül tudott a szocializmuson kívül élni. Szinte mindenki a politika kiszolgálója volt, különböző erkölcsi fokozatokban, és sok művész ekkor készítette el életre szóló művét. Az MMA elnöke a mai helyzettel kapcsolatban azt mondta: az országnak egyetlen ereje van, ez pedig a nemzeti kultúrája, de ez nincs rendszerezve, egységbe foglalva. A magyar kultúra kifelé (külföld felé) mutatott képe szerinte egy puzzle, és senki se tudja, mit ábrázol a kép. Az MMA élén azért dolgozik, hogy – az elsősorban múltból táplálkozó – kulturális vagyonunkkal gazdálkodni tudjunk.

A tudományos ülés fő kérdésével kapcsolatban összességében annyi elmondható, hogy azok az előadók, akik legaktívabb éveiket a szocializmus éveiben töltötték el, úgy érzik: megvoltak a kiskapuk, de az alkuk is, hiszen mindenkinek élnie és dolgoznia kellett valahogy. Ahogy Legéndy Péter megfogalmazta: érdek, szokás, haszon, létszükséglet alól sose tudják kivonni magukat a művészek. A többit meg rá kell bízni a közönségre.

A korszak ma már humorosnak tűnő ellentmondásait kétség kívül Pótó János történész ábrázolta legjobban, a svéd Raoul Wallenbergnek (aki a német megszállás idején több ezer zsidót mentett meg) szánt köztéri szobor körüli kálvária bemutatásával. (A budapesti Szent István parkban álló, Kígyóölőnek is nevezett emlékművet 1949-ben állították fel, majd az avatási ünnepség előtti éjszakán felsőbb utasításra titokban el is távolítottak. Wallenberg ugyanis a Vörös Hadsereg foglyaként tűnt el 1945 januárjában, így a szovjetek szemében nemkívánatos személynek számított. A szobor – illetve annak mása – megannyi kitérő és szimbólumváltás után, végül a rendszerváltást követő években ismét felállításra került Wallenberg emlékére az újlipótvárosi parkban.)

A Művészet és politika című konferencia Kaján Imre múzeumigazgató szerint egy párbeszéd kezdete, aminek a jövőben lesz még folytatása. Ahogy az ülés elején mondta: a múzeum ugyanis köteles a múlt tanulságait a jövő felé felmutatni.

Reméljük, hogy ez így lesz, hiszen a kezdeményezés jó, de persze a konferenciának megvoltak a "gyerekbetegségei". Az előadók jó része inkább az idősebb korosztályt célozta meg, így a helyi fiatal alkotók nem képviseltették magukat az eseményen. A tematikából pedig (nyilván időhiány miatt is) sok minden kimaradt. Hogy mást ne említsünk: a hazai filmesek világa, vagy a zenei, vagy szűkebben rockzenei élet (beleértve a hanglemezkiadás furcsaságait is). Azt meg egy 21. századdal foglalkozó konferencia dönti majd el, hogy Fekte György az MMA elnökeként összekapcsolja- e a művészetet a politikával, vagy sem. Ő ugyanis nem ért egyet bírálóival, mert ahogy fogalmazott: a művészeti akadémia szakmai stratégiák mentén dolgozik, és tesz javaslatokat.