A családon belüli erőszakról - más szemszögből

Dr. Tamási Erzsébet, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogtudományi karának oktatója volt Nagy Réka klinikai szakpszichológus vendége a Mimosa kávéházban megrendezett Pszicho Est-sorozatnak. A beszélgetésen sok minden szóba került, de leginkább a női erőszak, női terrorizmus és a bántalmazott férfiak pszichológiája került fókuszba.

Tamási Erzsébet biológia-pszichológia szakon végzett, majd történész-kriminológus lett. Ez utóbbi területen belül főleg az izgatja, hogy miért olyan teremtmény az ember, hogy kínozza a másikat, mikor alapvetően jó tud lenni. Kutatásai során azt tapasztalta, hogy az ok valójában egyszerű: a szex és az agresszió hajtja az embert, s ezt sodorja a bűnbe. Mint mondja, a kriminológia az élet sötét oldalával foglalkozik, ám ő mégis optimista, hiszen enélkül nem lehetne hosszan a szakmában megmaradni.

A nemek és a bűnözés az egyik fő kutatási területe, ezen belül is a női agresszió. Persze, ahogy mondja: a nők önmagukban nem vizsgálhatók, mert a tettekhez kell a férfi is. Még ha történetesen áldozat is lesz belőle. Márpedig lesz, nem is kevésszer. Régen ez abszolút nem volt téma, sőt tíz évvel ezelőtt e tárgyban írt tanulmánya miatt még elég furán néztek a szakemberre. Több ezer bűnügyi akta feldolgozása azonban azt mutatja, hogy a családon belüli bűncselekmények 30 százalékában nő bánt férfit. Ez nemcsak gyilkosságot jelent, hanem könnyű, vagy súlyos testi sértést. Sőt nemi erőszakot is. Merthogy egy férfit is meg lehet erőszakolni. Bizonyítani viszont nehezebb, mert fizikailag máshogy működnek, mint a nők. De attól, hogy az erekció bekövetkezik, még nem biztos, hogy ő is akarja...

A kriminológus szerint a poén az, hogy szinte sosem az áldozatul esett férfiak jelentik fel a nőt, hanem a környezet, ha észleli a problémát. A férfiak ugyanis szégyellik, hogy egy nő bántalmazta őket. Ennek oka a két nem társadalmi megítélésben rejlik. Hagyományosan ugyanis a férfi dolga, hogy elbírjon mindent, nála az erő, ő rendelkezik a legális erőszakkal (katonaság, hősiesség). A nő ezzel szemben kicsi, gyenge, aki sokkal inkább szépséget hoz az életbe. Ha egy nő agresszív, akkor arról kapásból azt gondoljuk, hogy beteges, vagy amolyan boszorkány-féle. Nincs gyakorlatunk benne, hogy hogyan kezeljük a női erőszakot.

Tamási Erzsébet a terrorista nők pszichológiájával is foglalkozik, s azt találta, hogy maguknak a nőknek pedig abban nincs gyakorlata, hogy az erőszakos cselekedetet mikor hagyják abba. Ezért tud könyörtelenebb lenni egy női katona, aki jellemzően akkor is megye előre, ha annak már nincs értelme és a küzdelmet egy férfi harcos már feladta volna.

Érdekes megvizsgálni a családon belüli erőszak konkrét eseteit is. Míg ha nő az áldozat, akkor az erőszakos cselekmény jó része a hálószobában történik. Viszont ha a nő bántalmaz férfit, akkor a tett helyszíne főleg a konyha. A forrázás és a késelés például tipikus női módszer. Szakember hozzátette: természetesen ezeknek az eseteknek a hátterében mindig komoly családi/társadalmi problémák húzódnak meg. A női erőszakos cselekmények hátterében szegénység, munkanélküliség, depresszió, alkoholizmus, rendezetlen szerelmi viszonyok (többszörös válás, szétesett családok) állnak.

De, az utóbbi időben emelkedik az értelmiségi, vállalkozói családokban is a nők általi erőszak. Ez jellemzően akkor következik be, ha férfi hirtelen elveszíti állását, és beindul a nők által generált: "csinálj már valamit!", "honnan lesz pénz?" nem éppen pozitív kommunikációs folyamat. Ez elől a férfiak rendszerint a kocsmába menekülnek, ami tovább ront a helyzeten. Míg valamilyen erőszakos tett nem lesz a vége.

A szakember szerint azt kellene elérni, ami a legnehezebb: hogy a férfi-nő viszony egyensúlyra épüljön. A nyerő-nyerő játszmát a nő tudja megteremteni, neki vannak ehhez mentális és biológiai képességei. Egy családban ugyanis nem lehet vesztes; mert ha csak egy is van, felborul az egyensúly és mindenki veszít.