Szemfényvesztés, szemérmetlen hazugságok

A legújabb trükk, hogy egy egyszerű készüléket helyeznek a csapvízbe, amiből „csodák csodájára” hihetetlen gyorsan kiválik a „rengeteg káros szennyező anyag” vörösesbarna iszap formájában. Ezután desztillált vízbe vagy a „csodavíztiszító” által „megtisztított” vízbe helyezve a készüléket, szemmel láthatóan nem történik semmi. Ezzel a szemérmetlen átveréssel sok-sok idősebb és kevésbé idős embert becsapva ösztönzik vásárlásra a víztisztító berendezések forgalmazói a lakosságot.

A trükk persze könnyen megmagyarázható, és a mellékelt ábrán szemléletesen látszik.
Az átveréshez használt eszköz egy elektrolizáló készülék, ami működhet elemmel, de 230 V-os hálózatról is. Lényeges, hogy két kinyúló fém elektródája közül az anód vasból vagy vasötvözetből legyen, a katód lehet pl. alumínium. A folyamat, amitől megzavarosodik a víz, egy egyszerű elektrolízis.

Ha az elektródákat a csapvízbe merítjük, akkor a benne lévő pozitív és negatív ionok (csapvíz esetén ásványi anyagokból származó ionok, pl. kalcium, magnézium, nátrium, fluorid, szulfát stb. és a víz saját ionjai, hidrogén- és hidroxidionok) mind-mind a nekik ellentétes töltésű elektróda felé mozognak.

A víz saját ionjaiból az alumínium-katódon hidrogén, a vas-anódon oxigén fejlődik. A vas-anódon fejlődő oxigén azonnal oxidálja az anód anyagát, vörösbarna vas-oxid keletkezik (esetleg, ha a vasötvözet nikkelt is tartalmaz, akkor zöldes iszap válik le), ami az ionok áramlása miatt gomolyogva belekeveredik a vízbe.
Tehát a vörös, zavaros anyag nem a vízből származik, hanem az anód anyagából!

A trükk még hihetőbb, amikor a csapvíz megzavarosodása után bemutatják, hogy desztillált vízbe vagy a „csodatisztítóval” kezelt vízbe bemerítve az elektrolizáló készüléket, nincs zavarosodás, és a „szakember” részéről mindjárt jön is az indoklás: „mert ezek a vizek tiszták”! Erre is van alapvető fizikai magyarázat: az elektrolízis egyik alapfeltétele, hogy a folyadék, amibe az elektródákat bemerítjük, vezesse az áramot.

Azok a folyadékok vezetik az áramot, amelyek oldott ásványi ionokat tartalmaznak, így pl. a csapvíz, ásványvíz igen, de a desztillált víz és egyes „csodatisztítóval” kezelt (lágyított és deionizált) vizek nem, ezért az utóbbiak nem is elektrolizálhatók szemmel látható mértékben.
Sajnálatos módon más sajtóorgánumok is teret adnak az efféle reklámnak. Így például egy írás azzal indít, hogy „az ivóvíz megfelelő minőségére nincs garancia...”.

Az írásban szó van többek között a csodakancsó általi vízből történő mészkő-eltávolításról, illetve a víz lágyításáról, ugyanakkor a hasznos kalcium vízben maradásáról. Hogy is kell ezt érteni? A kettő együtt nem megy, ugyanis a víz lágyításával egyidőben annak kalcium- és magnéziumtartalmát távolítják el. Érdekes a leírtak alapján a klorin eltávolítása is, ami ugyan működhet is, de itt Magyarországon ezt a komponenst klórnak nevezzük, bár klorinként mindenképpen félelmetesebben hangzik.

Arról sem szól a fáma (és a forgalmazó sem természetesen), hogy ezeket a csodakészülékeket (még ha szerencsésebb esetben nem is csinál semmit a vízzel), karban kell tartani. Az akármilyen töltettel ellátott réteg a legjobb táptalaja a baktériumoknak. Ha csak egyetlen baktérium megtelepszik pl. egy aktívszén-tölteten, az roppant jól érezve magát elkezd szaporodni, s rövidesen a megfelelő minőségű hálózati víz helyett baktériumok tömegét nyeli a hiszékeny polgár. Azután csodálkozhat, ha a család hasa elindul, vagy egyéb problémák jelentkeznek a méregdrágán megvásárolt csodakütyütől. Mert ugye a készülékből kifolyó vizet senki nem ellenőrzi.

A lágy vizet előállító készülékek megvásárlása helyett tudjuk ajánlani az akkumulátorba vagy vasalóba töltendő vizet (háztartási boltok, bevásárlóközpontok) – miért nem azt issza az, aki az ásványi sóktól mentes desztillált vizet szereti?? Lehet, hogy olcsóbb lenne, bár a minőségére nincs garancia, mint ahogy arra sincsen, ami a csodakészülékekből kifolyik.
Ez a fent leírt trükk csak egy a sok közül, melyet egyes tisztítóberendezéseket forgalmazó cégek alkalmaznak.

A vízművet jogszabály kötelezi és hatóság ellenőrzi, hogy a szolgáltatott vizet milyen gyakran, milyen komponensekre vizsgálja folyamatosan. Ezért is az ivóvíz a leggyakrabban ellenőrzött élelmiszerünk.
Amennyiben – a régi házak belső hálózata miatt – kellemetlen íz vagy szaghatás tapasztalható, e probléma – a csapvizet kancsóban vagy üvegben néhány órát „pihentetve” – orvosolható.
Higgyék el: Zalaegerszegen az ivóvíz minősége nagyon jó. Kár elrontani.

Paksáné Müller Márta,  a Zalavíz Zrt. laboratóriumvezetője
Molnár Zoltán, Zalavíz Zrt. laboratóriumvezető-helyettese