Sok bajuk van önmagukkal

Kamaszkor: fájdalmas személyiségszületés

– Amikor egy magzat megrúgja az anya hasát, boldogan kiált fel, „hú de aranyos”. Ha egy kamasz „rúg belénk”, arra düh és harag a válasz. Sőt, a szülő hajlamos maga is gyermeki viselkedéssel reagálni. Meg kell érteni, hogy mi játszódik le a serdülőben, mert a bizonytalan nevelő provokálja a szembefordulást – kezdte előadását.

– Tízéves korig olyan kerek és egyszerű a gyermek világa. Ez változik meg néhány hónap alatt. Az addigi kötődési szálakat elvágja, tekerődzik önmaga körül, önző lesz, mint egy kétéves. Most ő születik. Arról szól a világ, hogy ki lesz ő? A szülőknek kár letagadni, mindez fájdalmas. Mégis, ha nem akar a kamasz leválni, kicsit lökdösni is kell. A természet erői is segítik ezt a folyamatot, mint a szülésnél.

A kamasz számára a legnehezebb, hogy nem érti önmagát. Hihetetlen sok bajuk van önmagukkal. Nagy szükség van ilyenkor egy vezetőre, egy biztonságot jelentő pontra, aki megérti és dicséri (nem fogja elhinni, de azért fontos a valós értékek visszajelzése). A megértő ember számára létszükséglet.

A hormonháztartása hatalmas mértékben ingadozik. Egy felnőttnek is nehéz lenne ilyen körülmények között uralkodni magán. Ez okozza a szélsőséges hangulatokat. A felnőtt reagálhat erre úgy is, hogy „már megint hogy viselkedsz?” vagy visszatükrözheti, hogy ami most történik, az természetes folyamat. Bár fájdalmas, mint a születés, de nem betegség. De jó, hogy most születik a személyiséged!

Aranyszabály, bármi is történik, a kapcsolatot ne áldozzuk fel. Ki ne csússzon a szánkon, hogy „haza se gyere!”. Persze helyre kell igazítani a kamaszt is, de előtte meg kell őt érteni. Így az ügyetlenségét a kisagyi változások miatt. Mindennek nekimegy, lever. A hangja mutál.

Az arc grimaszait nehezebben kontrollálja, ingadozik a hangulata. És bizony van élettani lustaság is. A testi átalakulások olyan fáradtságot okoznak, mint a fizikai munka. És mindez nem két napig tart. Több az alvásigény, amit hétvégén vagy a nyári szünetben tudnak pótolni. Szükség van a holtidőkre is, amikor csak bámul a semmibe.

Mert közben belül érlelődik és később majd ebből fog táplálkozni a napi feladatok elvégzésekor.
Fájdalmas a kamasznak, mert érzi, hogy egyedül maradt. Magányérzete van. Ez van. Értsük meg. Legyünk a környezetében, de ne a nyakán. Ne kérdezgessük, ne faggassuk, de legyünk ott, ha beszélgetni szeretne. És persze az élete fő pontjait azért tudnunk kell.

A létszükségletet, a belső intimitást meg kell adni (kopogni a szobába lépéskor, nem keresgélni a holmii között). Fontos szabály, hogy amikor krízisben van a kamasz, nem lehet nevelni. Ilyenkor először „csukjuk be a bicskát” a zsebünkben. Amúgy is tele vannak kisebbségi érzéssel. Ennek oldásában az apáknak van fontos szerepe. Ők az anyánál kívülállóbbak és egyben az első kívülálló személyek, visszajelzéseik döntőek a későbbi személyiségjegyekben.

Nagy az élménykényszer. Extra dolgokat próbál ki ezért, miközben még nem alakult ki az érték miliője. Ez egy veszélyforrás. Tanulni attól fog, akit szeret. A „szeretet tankját” folyamatosan tölteni kell. Ehhez a testi kontaktus is fontos, a kamasz által tolerált formában. Elismerésigénye van. Fontos, hogy keressünk legalább egy területet, amiben ő jó. Ez lehet a foci is. Bármi, amiben ő kiváló. Különben csak közepes személyiségnek éli meg magát. Csapong az érdeklődési köre, amit jónak lát, azért rajong (ezt használják ki a sztárolók). Nagy kérdések foglalkoztatják (élet-halál).

A kamasz létszükséglete a közösség. Ez az alfa és omega. Számos tanulási folyamat helyszíne. A kirekesztettség a legnagyobb veszély, mint csecsemőkorban a kapcsolat hiány. Bízzunk abban, hogy jó közösséget választ mindehhez. De tömegbe ne engedjük, mert ott elveszik az emberi norma. A kiskörű társaság viszont jó. Itt arca van, számít, hogy mit mond, mit csinál, mit gondolnak róla.

A kamasz legérzékenyebb pontja, amire allergiás, a kiüresedett, tartalom nélküli formák. Ezért csak hiteles dolgokat tegyünk, utolsó alkalom, hogy a családi szokásokat is ehhez igazítsuk.