110 éves a zalaegerszegi mamutlelet

Égnek álló lábakkal múlt ki

A korabeli újság, a Magyar Paizs többször is beszámolt az ásatásokról, mely során előkerültek a "szörnyűséges ősállat" darabjai, melyből "össze lehetne rakni az állatot". A leletre felhívták az akkor illetékes, Darnay Múzeum (Sümeg) munkatársainak a figyelmét. A véletlen eseményeket tudatosak követették. Szintén a nevezett újság tudósított arról, hogy dr. Kovács Gyula, a helyi főgimnázium (Zrínyi - gimnázium) tanára, s az itt működő, múzeum felelőse, megkezdte a lelet módszeres kiásását, nagy tömeg érdeklődése közepette. Akkor 2 -3 méteres agyarnak a fele állt ki a földből. Az őslény egyébként égnek álló lábakkal múlt ki (feltehetően nem a Jánka"hegy"magassága, hanem inkább az esetleges lápos vidék mélysége miatt). Hamarosan a fent nevezett újságban felhívás jelent meg, hogy az ásatások költségeire adakozásra lenne szükség, később a felajánlók névsorát is közölték. S közben az előkerült "kolosszális állat csodájára nemcsak Göcsejből jártak".

A lelet további sorsában vannak bizonytalanságok. A Magyar Királyi Földtani Intézet egyik kiadványában megemlítik: "Zalaegerszeg (Zala vm.) határában kiásott majdnem teljesen megmaradt csontváz, amelyet restaurálva múzeumunkban 1904 - ben állítottunk fel. Ez a lelet eleinte a zalaegerszegi főgymnázium tulajdona volt, míg dr. Semsey Andor úr gyűjteményünk részére meg nem vette." Ugyanakkor a földtani intézet 1902-ben kelt jelentésében, megemlítik, hogy az ásatást az őszi esőzések miatt fel kellett függeszteni, s szintén a kedvezőtlen időjárás miatt maradt abba a Zalaegerszeg szomszédságában Bötefán (talán Botfa? mivel a feltárt mamut helyének hivatalos megnevezéseként Zalaegerszeg, Besenyő, Hosszújánka-domb, szőlőhegy szerepel) az ásatás. Ezen kívül 1900-ban is előkerült már néhány lelet a városból dr. Pethő Gyula gyűjtésének köszönhetően. A későbbiekben sem tudták tisztázni, hogy a két lelet, ugyanannak az állatnak a maradványa - e. Egyébként utoljára mamutagyart 1984. március 14-én találtak a Kertváros szélén, dr. Vándor László végzete a leletmentést, de az erősen megrongálódott, ezért nem látható kiállítási tárgyként.

A fent nevezett csontvázat 1941-ben dr. Kretzoi Miklós Mammonteus hungaricus új faj paratypusaként jelölte meg: "a magyarországi mammut fajilag nem azonos a közép - európaival... határozottan rövidebb lábú alak. A hátsó lábaihoz viszonyítva sokkal rövidebb mellső végtagjai voltak....összehasonlítottam a pécsi és zalaegerszegi leletek legfontosabb...méreteit...gyengébb felépítésű mellső testrészt sejtet....erdei életmódot folytatott....erősen kurta lábú is volt, ami szintén a nyirkosabb, mocsaras erdőket lakó állatok jellemvonása...közelebb áll a mai indiai elefánthoz...koponya - alkata és fogazata a leghatározottabb mammut - jellegeket mutatja...erdei mammutnak kell ezt az ősorrmányost tekintenünk."

A lelet a második világháború alatt erősen megrongálódott, a Magyar Földtani Intézetből ajándékként került a 60-as 70-es években a Magyar Természettudományi Múzeumba, ahol a megmaradt csontdarabokat újra összeállították és a 2008-as Jégkorszak kiállítás egyik látványos darabjaként tündökölt.

Másik elfeledett mamutos büszkeségünk is akad. A mamut sorsának kutatása során beszélgettem többek között Tóth Jánossal, a Magyar Olajipari Múzeum igazgatójával. Ő mondta azt a sajnálatos tényt, hogy hely hiányában nem tudják nyilvánosság elé tárni azt a több ezer darabos, a világ számos tájáról származó, olajipari szakemberek adományaként összeállt bélyeggyűjteményt, melyben többek között őslények, így mamutokat ábrázoló képek is vannak. Tervezik egy válogatás nyilvánosságra tárását, melynek talán éppen a jubiláló mamutunk adhatna apropót. Mindehhez partnereket keresnének.

(A fenti kutatómunka alapját Szakál István: Besenyő Ezer Éve című könyvében ismeretlen sorsú mamutlelet megemlítése indította. Az adatgyűjtésben segítségemre volt dr. Gasparik Mihály a Magyar Természettudományi Múzeum főmúzeológusa, akinek a vezetésével 2008-ban újra összeállították a csontvázat, s fotót is küldött lapunk számára. Valamint dr. Vándor László és Straub Péter a Göcseji Múzeum részéről. Szakál István az általa megkezdett gyűjtési anyagot bocsátotta rendelkezésemre, valamint Illyés Zoltán biológus szolgált néhány földtani adattal.)

Május 2-án újabb kiállítás nyílik a Magyar Természettudományi Múzeumban, az elmúlt 200 évben ajándékba kapott leletekből. Így szerepelni fog a zalaegerszegi mamut is, de ezúttal darabjaiban - közölte lapunkkal dr. Gasparik Mihály.