Megemlékezés Szerencsés Rudolfról

 Ünnepség a zalaegerszegi forradalmi tanács elnöke tiszteletére

Kovács Tibor volt tanítvány köszöntötte elsőként a megjelenteket. Méltatta egykori osztályfőnökének tiszta emberi jellemét, az általa képviselt szellemiséget, amit örökül hagyott rájuk.

Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere a 1848-49-es szabadságharccal és az 1867-es kiegyezéssel párhuzamot vonva azt mondta, 1956 nem volt értelmetlen, mert az akkori forradalmárok olyan rést ütöttek a kommunista diktatúra falán, amit 1989-ben egy szellő kivitt egy fuvallatra. Szerencsés Rudolf egyike volt azoknak, akik megmutatták, hogyan lehet becsülettel, tisztességgel a magyar nemzet ügye mellett igaz szívvel kiállni. Emlékét nemcsak volt tanítványainak, hanem magának a városnak is őrizni kell. A polgármester köszönetét fejezte ki Hóbor Józsefnek, Szerencsés Rudolf életútját bemutató Három nap, két év – egy élet című kötet szerzőjének, valamint bejelentette, a közeljövőben szeretnék elhelyezni az 56-os forradalmi bizottság elnökének fotóját a polgármestereket megnevező tablón a városházán. Mint fogalmazott, Szerencsés Rudolf rövid ideig vezette a várost, de ez a néhány nap Zalaegerszeg életében nagyon fontos volt.

Billege István egykori tanítvány emlékezett vissza volt osztályfőnökére. Az igen aktív, és tenni akarásban lendületes tanár 1956 nyarán Balaton körüli kerékpártúrára hívta 4. B osztályának tanulóit, majd társadalmi munkát szervezett számukra a téglagyárban az árvízkárosultak megsegítésére. Szeptemberben az osztály újabb társadalmi munkaként a sportpálya építésébe fogott. Október 23-án Pesten kitört forradalom, melyről csak 24-én értesültek. Október 26-án az egész város megmozdult, az iskola diákjai is csatlakoztak a tüntetőkhöz tanáraik gondoskodó, vigyázó kíséretében. Zalaegerszegen is megalakult a forradalmi bizottság, elnöknek Szerencsés Rudolfot választották meg november 2-án. Billege István úgy vélekedett, az a három nap, míg elnök lehetett a forradalom leveréséig, sorsdöntő időnek bizonyult osztályfőnöke számára.

Ezekben a napokban hiába várták a diákok, nem tanított, helyettesítő tanár járt be az órákba. Amikor kérdezték, hol van, azt a választ kapták: nagyon fontos dolgok zajlanak most a forradalmi tanácsban. Később értetlenül álltak letartóztatása előtt, hiszen nem tett semmi olyant...

Ez 1957. március 7-én, születésnapján történt meg, fűzte hozzá özvegye. Szerencsésné Takács Ilona elmondta, édesanyját kísérte ki a kollégiumból, miközben egy fegyvert rejtettek el ágyába. Ekkor tartóztatták le, de csak 1958-ban tudták elítélni, mert nem találtak rá igazán okot. Pályája megtört, tíz évig nem taníthatott. 1967-ben helyezkedhetett el újból tanári állásba Komlón. Sok megaláztatást szenvedett el, Zalaegerszegre nem jöhetett vissza, s évtizedekig megfigyelték. Szerencsésné Takács Ilona végül köszönetet mondott a megemlékezésért.