Ha felmegy a cukor...

Analóg helyett humáninzulin – Dr. Oroszlán Tamást kérdeztük

– Az emberi inzulinnal azonos humáninzulint a nyolcvanas évek elejétől állítják elő. További kísérletek eredményeképpen fejlesztették ki mintegy 15 évvel ezelőtt az étkezési analóg inzulint, és 11 évvel ezelőtt a hosszú hatású bázis analóg inzulint. A két készítménytípus között az a különbség, hogy míg a humán lassabban, de hat órán át, addig az analóg inzulin gyorsan, de mindössze három órán át hat. A humánnal szemben a hosszú hatású bázis inzulin 12 óra helyett 24 órán át képes fenntartani a megfelelő anyagcsereszintet. Ezért a 2-es típusú cukorbeteg többségének elegendő naponta egyszer adni. További előnye az egyenletes hatás, vagyis nincs kiugró eltérés a reggel és este mért vércukorszint között.

– Ha kedvezőbb hatású, miért akarják megvonni?

– Az analóg inzulin előállítása 3-3,5-szer többe kerül. A betegek mégis ugyanúgy százszázalékos tb-támogatás mellett kaphatták meg, mint az olcsóbb készítésű humán inzulint. Amikor forgalomba került az analóg inzulin, nagyon sok beteget átállítottak (ahogy nálunk is) erre a készítményre, gondolván, hogy a humánnál jobb anyagcserehelyzetet biztosít. A betegek jó részénél be is vált, de nem kis számban voltak azok, akiknél az analóg inzulin alkalmazása nem hozott jobb eredményt, tehát vissza kellett állni a humáninzulinos kezelésre.

Felhívnám a figyelmet, nincs jó vagy rossz inzulin, a humán és az analóg egyaránt hatékony. A különbség annyi, hogy humán inzulin mellett kevésbé rugalmas életvitel folytatható, miután használatában több a kötöttség.

– Humán vagy analóg; a kérdésben a hemoglobin A1C értéke dönt.

– A korábbi hírekkel szemben nem 7, hanem 8 százalékos hemoglobin A1C értékről beszélünk. Az új rendelkezés szerint negyedévente kell felülvizsgálni a betegeket. Ha a vérteszt, ebből két alkalommal meghaladja ezt az értéket, a beteget előbb-utóbb vissza kell állítani az analógról humáninzulinra. A bonyodalom most abból fakad, hogy nagyon sok betegnek 8 százalék felett van a hemoglobin A1C értéke.

– Nincsen kiskapu? A beteg nem eszik előtte egy nap, és máris megvan a jó érték.

– Nincs, mert a vizsgálat eredményét nem befolyásolja a vizsgálat előtti koplalás. A hemoglobin A1C ugyanis olyan paraméter, mely három hónapra visszamenőleg "megmutatja" a cukoranyagcserét. Tehát lebuktatja a beteget, hiába próbálkozik megfelelő cukorszint színlelésével. A vércukorszint és a hemoglobin A1C két különböző paraméter. Akinek meghaladja a 8 százalékos értéket, annak vércukorszintje tartósan 10-11 felett van. Tehát akkor valami nagyon nincs rendben.

– Az utasítások be nem tartását megbízhatóan mutatja ez az érték?

– Nem biztos, mert egy analóg inzulinos betegnél azt is figyelembe lehetne venni, hogy milyen anyagcserehelyzetről "indult". Tehát a 8,5 százalék is eredmény, ha a kezelés megkezdésekor 12 százalékon állt. A rendelet szerint azonban csak 8 százalékos érték a mérvadó.

– Ismerik a betegek a hemoglobin A1C érték jelentőségét?

– A szakrendelésen feltehetően igen, hiszen minden analóg inzulinnal kezelt beteg esetében kérjük ezt a laborvizsgálatot. A háziorvos ellenőrzése alatt álló betegeknél azt tapasztaljuk, hogy ezt nem igazán szokták elvégezni. Mostantól azonban hemoglobin A1C értéket is kell kérnie a háziorvosnak, mert a fél évre szóló gyógyszerjavaslat és a készítmény csak ez alapján írható fel az analóg inzulinnal kezelt betegek számára.

– A szabályozást a beteg-együttműködés hiányával magyarázzák. Valóban ennyire engedetlennek a betegek?

– A cukorbetegek döntő többsége akkor döbben rá a helyzet komolyságára, amikor felmerül az inzulinkezelés szükségessége. Amíg csak a tablettát szedik, illetve jól érzik magukat, szinte nem tartanak be semmit, sem a diétát, sem a pontos gyógyszerelést. Persze ezt lehet csinálni néhány évig büntetlenül, de a következmények – mint például a szívinfarktus, agyvérzés, végtagbénulás – kérleletlenül bekövetkeznek.