1956 nagyszerűsége felülírja tragédiáját

 Városi ünnepség az 1956-os forradalom és szabadságharc 57. évfordulóján

"Igaz ember, nagyszerű katona, aki méltán lehet a mai magyar katonai társadalom példaképe, ahogy civil társadalomé is embersége miatt" – fogalmazott Gondos Ferenc nyugállományú ezredes, a Zalaegerszegi Honvédklub tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Szent György Lovagrend Zala megyei priorja Závodszky István emléktáblájánál. A honvéd százados az 1942-ben Donhoz vezényelt III. zalaegerszegi zászlóalj géppuskás századának parancsnoka volt, aki 1956-ban a zalaegerszegi nemzetőrség vezetője volt.

Gondos Ferenc köszönetet mondott az emléktábla elhelyezésért, ami részben a lovagrend saját költségvetésből készült el. A támogatók közül külön kiemelte Szécsi György rendtársukat és Balaicz Zoltán alpolgármestert, valamint köszöntötte Farkas Ferenc szobrászművészt, a dombormű megalkotóját, továbbá Bódis Pétert, Závodszky István unokáját. A tiszteletbeli elnök hozzátette, a zászlóaljnak is szeretnének emlékművet állítani a későbbiekben.

Závodszky István életútját Gyutai Csaba polgármester idézte fel. Többek között elmondta, a zászlóalj parancsnokként a doni tragikusesemények sodrában példaadó helyállásával, hősiességével, emberséges magatartásával tűnt ki, bár sokan elestek, mégis sok zalai fiatal életet megkímélve jutottak ki a harctéri katlanból. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, mint a helyi nemzetőrség parancsnoka megszervezte Zala megye és Zalaegerszeg védelmét. A november 4-én hajnalban, a városba bevonuló szovjet csapatok letartóztatták. Helytállásáért 1992-ben posztumusz "1956. emlékérem"-mel tüntették ki. Ezzel katonai rehabilitációja nem történt meg, a zalaegerszegi viszont igen: a város közössége díszpolgárrá avatta, és kegyelettel őrzi emlékét, emelte ki a polgármester.

Az Ady utcai 56-os emlékműnél Fekete György ünnepi beszédében úgy fogalmazott: "A teremtő, hogy kiszabadulhassunk a halálos ölelésekből, 56-ban ezer és ezer tinédzsert, munkást, katonát, gazdálkodót, emberét áldozó asszonyt, és családjáért halni kész apákat adott. A nemzetért áldozatot hozók sora soha nem szakadhat meg, aki másképp gondolkodik, másként hisz, másként kalkulál velünk, nagyot fog tévedni a jövendő magyar történelmet illetően." Hozzátette: bár Európa elhagyott bennünket 56-ban, mi semmiképpen nem lehetünk saját árulói saját történelmünknek.

A zalaegerszegi születésű, a városban nevelkedő belsőépítész személyes, egy társuk halálával végződő keserű élményét is megosztotta a forradalom budapesti leveréséről. Elmondta, milyen viszontagságok között tudott megmenekülni a számára súlyosabb kimenetellel is járható leszámolás elöl a forradalomban való részvétele miatt. Mint mondta: "Ilyen tíz és tízezer magántörténelem egymásra rétegződéséből összeáll a nemzetnek azon történelme, amit nem lehet lehazudni, nem lehet megmásítani, és nem lehet az ellentétjéből életkarriereket politikusoknak felállítani. Tanulság ebből az, hogyha ezeket a magántörténelmeket egybeírjuk, 56 nagyszerűsége képes felülírni 56 tragédiáját. Azoknak, akiknek nemzet felemelése valóságos cél cél, szent kötelességük a mai mindennapok alakítása és megélése. A lázítás, az elnyomás éveinek burkolt visszasírása, a lappangó restaurációs vágyak és ígérgetések nem válhatnak valóra, mert a hősök történelmi áldozata erőssé tesz bennünket, s ez a hit, minden nehézségünk ellenére, egy fantasztikus biztosíték nemzetünk számára." – hangsúlyozta.

Az ünnepségen közreműködött Soós Andrea előadóművész, Cseke Szabolcs népzenész, Szépligeti Mátyás, Radnóti-diplomás versmondó és a Zalaegerszegi Városi Fúvószenekar.