Nyelvészeti kincsesláda Besenyőből

Szakál István immár második könyvével gazdagította a szűkebb és tágabb lakóhely történelmének dokumentációját. 2002-ben Zalabesenyő 1000 éves múltját vetette papírra. Ebből a kötetből kimaradt az életmód bemutatása, melyet most a nyelvi emlékeken keresztül igyekezett felidézni.

A megjelenteket elsőkét Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte, aki a könyv ajánlóját is írta.

- Szakál István helytörténészként nagyon sokat tett. Két könyve mellett a helyi címer megalkotásában is segédkezett. Értékmegőrzés a kötet megjelentetése, s talán az utolsó pillanatban fogta meg a göcseji Besenyő nyelvi világát, hagyományait. Már kevesen vannak közöttünk, akik még beszélik ezt a nyelvet, de a könyv segítségével a következő generációknak is megőrződik mindez, ők is megérthetik ezen kifejezéseket, nyelvi fordulatokat. A nyelv élő szövet, melyet ápolni kell. A globalizálódó világ a nyelvet koptatja, s ezzel valamit elvesz a lélekből is. Küldetést is teljesít tehát a könyv. Mivel a város kulturális, turisztikai koncepciója is a gyökerekhez való visszatérést fogalmazza meg, az önkormányzat támogatta a könyv megjelenését – mondta a polgármester, miközben köszönetét fejezte ki a helytörténeti munkáért.

Velkey Péter, a Humánigazgatási Osztály vezetője, mint a könyv lektora volt jelen. Nyelvtanári tudásának köszönhetően színes, ízes példákat hozott a magyar tájnyelvek sajátosságairól, köztük Göcsejéről is. Például jellegzetes, hogy az itt élők hajlamosak a rövidítésekre, az "L" betű elhagyására (vótam a bótba).

- Olyan kincset ajánlok, melynek nincsen párja. Kincses ládikó ez a könyv. Érdemes benne keresni, kutatni, s így a benne lévő szavak akár az aktív szókészletbe is visszakerülhetnek, ha használjuk őket.

Végül a szerző mutatta be legrészletesebben a könyvét. A külcsín is érdekes, Szakál Pista bácsi jellegzetes apró betű kézírásából idéz. Elhangzott, eredetileg az egész szótár részt kézírásosra tervezete. A megértést segítő ábrákat unokája, Szakál András, készítette. A kiadvány a Besenyő a 2000-es Években Alapítvány gondozásában jelent meg.

- A könyv nagyobbik része csapongásra való, kisebbik része folyamatos olvasásra. Először saját fejemből akartam megírni a szótárt, de végül segítséget kértem (a könyv név szerint felsorolja azokat, akik akárcsak egy szóval is hozzájárultak a szógyűjtemény minél teljesebbé tételéhez). Tartalom szerint tájszavak, azok ejtése, szókapcsolatok, közmondások, szólások, mondókák, népi megfigyelések (babonák), régi népi játékok, névcsúfolók és egyéb érdekességek kaptak helyet. Mára a falu hagyományos életvitelével együtt a tájnyelv is szinte kiveszett. Ilyen fokú köznyelvromlás, mint az utóbbi időkben, a magyar nyelv történetében még nem volt. Zavaros lett a nyelv, s vele zavaros lett a gondolkodás is. A magyar egy rendkívül tehetséges nép, és a magyar észjárást, az úgynevezett józan paraszti észt, értékelni kellene. Sok mindent felszínre hoztam, de ez egy befejezetlen könyv. Megkésett és abbahagyott munka, hiszen naponta jönnek elő újabb szavak és szófordulatok, amik már nem kerültek bele. Elégedett egy tekintetben lehetek, eleget tettem annak a fogadalmamnak, hogy a magyarázó szövegekben nem fordulnak elő idegen szavak – mondta a dedikálás előtt Szakál István.