Magaslati pontok, virágos rét, spanyol csigák

Túra a Tölgyek útja piros szakaszán

Erdő, mező, virágos rét, szelíd lankák és csend – többek között ezt kínálja a nemrégiben átadott Tölgyek útja túraútvonal. De néhány magaslati pont (a TV-torony, az Egerszeghegyi kápolna, vagy egy-két vadászles) is útba esik, sőt még a múlt és a jelen kontrasztját is szemrevételezheti a szemfüles túrázó.

Az Alsóerdőről induló Tölgyek útjának három nehézségi fokozatú és hosszúságú szakasza van (zöld, kék, piros); nem volt kérdés, hogy egyből a pirost vállaljuk be. A közel 12 kilométeres úthoz 290 méter szintemelkedés is „jár”, de ez ne riasszon el senkit. Túlzás azt állítani, hogy nehéz teljesíteni a távot, hiszen a TV-toronyhoz vezető „hegymenetet” és a Dalos utcai emelkedőt kivéve, tulajdonképpen nyugalmi pulzussal sétálhatjuk le a szakaszt, élvezve hol az erdő, hol a rét illatát.

Azzal azért számoljunk, hogy jórészt földúton, mezőgazdasági utakon halad a nyomvonal, így a már említett zivatarok utáni napokon elég nagy a sár és a víz, néhol meg a legyek felhőként kavarognak az ember arca körül. Őket leszámítva szinte csak őzekkel és macskákkal lehet találkozni. Pozitívum, hogy a jelzések a táv teljes hosszán nagyon jól követhetők, eltévedni lehetetlen. Az egyes állomáshelyeken pedig információs táblák mesélnek a múltról, vagy egy-egy aktuális látnivalóról.

Mindjárt a nyitányt követően a hajdani Mária képes fa története elevenedik meg, ami a leírás szerint hosszú évtizedekig késztette megállásra az Alsóerdőre látogatókat. Egy hatalmas, 160 centiméter átmérőjű tölgyfa törzsére ugyanis egy Mária képet helyeztek el eleink, a fa köré pedig padokat eszkábáltak, így sokak kedvelt pihenő- és találkahelyévé vált. Az óriástölgyet aztán 1962-ben kidöntötte egy vihar, és bár a képet áthelyezték egy másik fára, végül a ’70-es években az is elpusztult egy „vandáltámadást” követően. Ma már csak régi fotók emlékeznek meg róla. (A város tervei között szerepel, hogy egy rekonstruált Mária képpel, hasonló pihenőhelyet alakítanak ki a Tölgyek útja mentén.)

Ha túljutunk a piros szakasz első, és legmeredekebb emelkedőjén, akkor a TV-torony lábánál frissíthetünk egyet. Itt a torony történetén kívül az azt megelőző (1935-ben a Göcseji Hét alkalmából emelt) harangláb, vagyis a Bődy-kilátó sztorija is megelevenedik. Ezt a kilátót a II. világháború alatt megfigyelőhelyként használták, majd elbontották. A ’70-es évek elején ennek a helyén épült fel a TV-torony, ami ma már a város kuriózumának számít.

A túraútvonal ezt követően jócskán elkanyarodik az Alsóerdőtől, hiszen a Magasbük, majd az Ebergény és Szenterzsébethegy közötti lankák, hegyi hajlékok között terelgeti a gyalogost, végül az Egerszeghegyen, a Kápolnahegyen és a Becsalin át érkezhetünk vissza az Alsóerdő felé. Az Ebergény előtti réten érdemes megpihenni, vagy felmászni néhány környező vadászlesre. A látvány ugyanis tényleg a mesekönyvek vadvirágos tisztásait idézi: a kép szinte giccses, a nyugalom pedig földöntúli. Kicsit távolabb két jó fej kecskével is összeismerkedhetünk; bár a kerítés túloldalán laknak, szívesen veszik a simogatást és, ha beadogatunk nekik pár szálat a rácson túli friss zöld csemegéből. 

A peremkerületeken áthaladva – a természeti szépségeken túl – jól megfigyelhetők az egyes építészeti, vagy inkább beépítési korszakok és divatok változásai. A 19. század maradványai, néhol romjai mellett a szocialista korszak „klasszikus” pinceépületei sorakoznak. Némelyik közülük már jelentősen átalakítva, bővítve. Egy tóval, stéggel felszerelt, sűrű sövénnyel elzárt luxus magánbirtok szomszédságában pedig elhanyagolt régi kutak, gazzal benőtt kertek, magányos almafák (bő terméssel) keresztezik a túrázó útját. De ugyanezen a párszáz méteren egy magára hagyott, burjánzó bambuszerdőt is látni, ami kissé groteszk módon teremt keleties hangulatot a naplemente párájában.

E sokféleség után elgondolkodtató, hogy jó, jó, de mit tudunk meg az út során a tölgyekről? Nos, a kérdésre valahol Gógánhegy és Egerszeghegy határán kap választ a kalandor. Az öreg tölgyfa alatti tábla kellő információval szolgál az őshonos és az Észak-Amerikából újonnan betelepített tölgyfajtákról. Sőt, a többszáz éves famatuzsálemeken kialakult ökoszisztémáról, és azok ritka egyedeiről is olvashatunk. Például a nagy hőscincérről, mely védett rovar, természetvédelmi értéke 50 ezer forintra tehető.

Cincérrel ugyan nem találkoztunk, spanyol csupaszcsiga viszont annál több akadt a kijelölt útvonalon. Mintha ők is valamiféle körjáratot folytatnának ezen a felázott 12 kilométeren. Elnézve a mezőnyt, az egyedek célba érkezése (araszolása) náluk közel sem annyira biztos, mint a kétlábon járó „mezei” túrázók esetében.