Távmondatok a múltból a jelenbe

  Másnap-jelenség 1985-től napjainkig

Annak a korosztálynak, aki felnőve különféle könnyűzenei fesztiválokon töltötte 20-as, 30-as éveit, Beck Zoltán – bármit is alkosson – a 30Y, Szűcs Krisztián pedig ma is Heaven Street Seven zenekar frontembere marad. Előbbit sokan a pécsi egyetem tanáraként, romológusként is ismerik, utóbbi pedig (amellett, hogy talán mindörökre ő a „krézi srác”) kiváló dalszerző és előadóművész, ráadásul nemrégiben jelent meg első szólólemeze. Eleinte talán értelmezhetetlen is, hogy hogyan jönnek ők össze az 1991-ben váratlanul elhunyt Csengeyvel (aki ennyi év távlatából már sokkal inkább tűnik egy fiatalon meghalt srácnak, mint bácsinak). Ha azonban egy másik ikon, nevezetesen Cseh Tamás is bekerül a képbe, talán mégsem olyan hajmeresztő ez az időn túli találkozás. Sőt, még egy színházi előadás is kerekedhet belőle.

A Kvártélyház Nyár ZAKO Fesztiváljának keretében Zalaegerszegen is láthatta a közönség a Másnap című produkciót, mely Cseh Tamás és Csengey Dénes soha nem hallott dalait éleszti fel, mégpedig Beck Zoltán és Szűcs Krisztián tolmácsolásában. Cseh és Csengey már nem lehetnek itt, Beck és Szűcs viszont igen, így a nyolcvanas évek összekapcsolható a jelennel. Egy fő összekötő, és néhány lelkes ember azonban még kellett ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson. Ez a bizonyos kezdeményező pedig nem volt más, mint Csengey Dénes fia, Balázs, aki ráadásul a Cseh Tamás Archívum kutatójaként dolgozik.

Szűcs Krisztián és Beck Zoltán a Kvártélyház színpadán (Fotó: Kvártélyház Kft.)

Ha ez zavaros lenne, akkor az előzmény dióhéjban annyi, hogy Cseh Tamásnak 1985-89 között nem Bereményi Géza, hanem Csengey Dénes írt dalszövegeket. Ezeknek viszont csak egy nagyon kis része került a közönség elé (Mélyrepülés album). A szövegek, vázlatok többsége harminc éven át a fiókban pihent, majd miután a hagyaték a Cseh Tamás Archívumba került, megkezdődött az anyag feldolgozása. Kiderült, hogy nemcsak szövegek, hanem dallamok is fennmaradtak, sőt néhány kazettán megőrződött a szerzőpáros hangja is, ahogy próbálnak dalt formálni a versekből, szövegekből (még ha beszélgetéseikkel, baráti vitáikkal meg is szakítják a próbát). Az előadás egyik legmeghatóbb jelente éppen az, mikor a háttérben felhangzik egy ilyen beszélgetés-részlet a múltból.

Hogy a félkész dallamfoszlányokból, dúdolgatott ötletekből szülessen valami produkció, már Csengey Balázs ötlete volt. Ő kereste meg Beck Zolit, Szűcs Krisztiánt, valamint Bérczes László rendezőt – aki a projekt művészeti vezetője lett – hogy a töredékekből alkossanak valami egészet. Az apropót pedig Csengey halálának 30. évfordulója adta.

Az előadás címében szereplő Másnap itt nem feltétlenül valami permanens másnaposságot jelent (persze ki tudja?), azt meg végképp nem, hogy másodlagos frissességű szövegekről lenne szó. A Beck-Szűcs páros által befejezett dalok egyszerre régiek, és újak, hiszen egy „újraalkotással” nyerték el mostani (végső) formájukat. A másnap-jelenség amúgy Csengey Távmondat című rövid versének fő motívuma, s ez az elnevezés talán még jobban kifejezi azt, hogy a távoli múltból érkezett valamiféle üzenetcsomag a mába. A jelentéstartalmak megfejtéséhez pedig (ahogy a versben is szerepel) a fiúknak a dolgok mélyére kellett ásniuk.

Az is előfordulhat viszont, hogy tulajdonképpen mindig ugyanaz a „másnap” van, mert a dolgok kísértetiesen ismétlődnek. Nemcsak olyan egyszerű, hétköznapi eseményekben, hogy reggel felkelünk, kávét főzünk, majd lefekszünk megint. Hanem az olyan költői kérdésekben is, „hogy miben is vagyok én?” (…) „mondjuk egy ingben, mondjuk egy szakadt kabátban, vagy Európa beteg szívében” (Mibenlét). Vagy, hogy „elmegy majd egy korosztály innen, mivelhogy nincs tovább”, „engedjünk hazudni mást” (Újabb utolsó dal). Ahogy a nyolcvanas években Csengey és Cseh, úgy napjainkban Beck és Szűcs is megemlékeznek Radnóti Miklósról, Jancsó Miklós születésnapjáról, vagy épp aggódnak Leonard Cohen egészségéért. (A sors fintora, hogy az amerikai zenész Csengeyt és Cseh Tamást is túlélte.)

Érdekes állapotba kerül a néző az előadás közben: már az is furcsa kicsit, hogy nem egy szál gitárral áll előttünk valaki a színpadon (mint Cseh Tamás annak idején), hanem ketten énekelnek. A játék kedvéért van rá magyarázat; az előadó tulajdonképpen egy, csak többszörös személyiséggel. Néha még vitatkoznak is, hogy melyik dal következzen, vagy, hogy kinek mi a kedvence. Mindezzel párhuzamosan pedig – ha akarjuk, ha nem – mintha Cseh Tamást is folyamatosan hallanánk; talán csak agyunk legtávolabbi zugából. De lehet, hogy azért is, mert egy kivetített, sötét képen végig előttünk van Csengey és Cseh kissé elmosódott alakja. Vagy, mert utóbbit már sokszor láttuk azzal a bizonyos gitárral; a hangulat és a közérzet pedig nagyon ismerős. Hiába írjuk újra, vagy fejezzük be az évtizedekig töredékes dalt, a szóban forgó másnapnak nem akar vége lenni…

A Csengey-hagyaték szövegei Távmondat címmel kötet formájában is megjelentek a Pannon Írók Társaságának gondozásában. A könyv szerkesztésében Csengey Balázst egy másik keszthelyi szerző, Szálinger Balázs segítette.