Para a színházban

Beszélgetés Mihály Péter rendezővel

- Miért ez a téma? Gondolom nem véletlen, főleg az utóbbi idők zalaegerszegi diák „csínytevései” kapcsán – kérdeztük a rendezőt.

- A darabot még az említett események előtt választottam, de mindenképpen olyan témát szerettem volna, ami húsbavág. Ez a remek sztori szinte égette a kezem. A Lázár Ervin program pedig lehetővé tette az előadás létrehozását az érintett felsős korosztály számára. A sztori hatodik- hetedikesekről szól.

- De nemcsak róluk. Legalább annyira a pedagógusokról és a szülőkről is.

- Mint minden jó darab, az egész társadalomnak, és társadalomról tud lenyomatot adni, így kritikai éllel vizsgál egyes pedagógiai irányvonalakat is. Az iskola is olyan, mint bármelyik munkahely: vannak, akik kiválóan végzik a dolguk és vannak, akik kevésbé. A darabbéli fiktív tanári karban nézetkülönbségek vannak a különböző hozzáállások miatt és ezek között az igazgatónő (Pap Lujza) láthatóan őrlődik. Előadásunk igyekszik a lehető legszélesebb spektrumot mutatni a társadalomból – mondja Mihály Péter.

- Nagyon alaposan kidolgozottak a karakterek. Ez mennyiben rendezői munka? 

- Az emberi természet, a lélek, összetett, izgalmas és rejtélyes. Figyelem az életet, meg a helyzeteket és később előjönnek az archetípusok. Egyszerre élem és analizálom a velem és körülöttem történteket. „Melós” rendező vagyok, már az olvasópróbára felkészülten érkezem, illetve volt a “Peter” című darab, ahol egyedül 22 karaktert formáltam, az is jó iskola volt, valahol előkészítette ezt a munkámat. De mindenképpen közös volt az alkotás, hisz most olyan fiatal csapat van a színházban, akikkel újra lehet nagyokat álmodni a Tantermi Deszkára. 

- Bár ifjúsági darab, egyáltalán nem ujjgyakorlat a színészeknek, hiszen Pap Lujza zseniális igazgatói alakítása mellett, a többiek (Dura Veronika, Támadi Anita, Kovács Virág, D. Varga Ádám, Kovács Martin) 15 szerepben láthatók, gyors váltásokkal.

- A váltás a kívülállónak bravúrosnak tűnhet, de valójában egy-egy karakter megteremtése a nagy munka. Ha ez kívülről befelé vagy épp belülről kifelé építkezve lezajlik, utána már könnyű egyik szerepből a másikba lépni. Ám valóban megsüvegelendő teljesítmény, amit ez a fiatal csapat letett az asztalra. Láthatóan komolyan veszik a dolguk és talán profitálhatnak is ebből. Erős a múlt Zalaegerszegen az ifjúsági darabok terén, köszönhető ez nagyban Madák Zsuzskának. Mostanában mindezt talán szintén „ütős” darabok (Közel a jóhoz, Bánk bán, Herkules, Para, illetve az önkormányzattal közösen létrehozott 6 tematikus darab) ápolják tovább. Óriási öröm, hogy a nagyszínpad mellet erre újra adódik lehetőség. 

- Honnan veszed az életszerűséget? Amikor Te voltál diák még nem ilyen problémák voltak az iskolában?

- Először is nagyon jól súly-és ellenpontozott a darab, épp ezért életszerű is egyben. (szerző: Romankovics Edit). Másrészt művésztanárként két iskolában is tanítok évek óta, és a saját gyerekeim is iskolások. 

- Milyen volt az első előadás fogadtatása?

- Felemelő. Bár előfordulhat, hogy a gyerekek egy része most volt életében először színházban, a Lázár Ervin program pont őket támogatja, mégis érezhető volt, nagyon értik: itt róluk van szó. Az a típusú figyelem és csend uralkodott, ami a komolyabb, felnőtteknek szóló drámai előadásokon is ritka.

- Felnőtteknek is ajánlanám ezt a művet…

- Köszönjük! Szó van róla, hogy jövőre esetleg bérletszünetes előadás lehet belőle. Addig is a tanév vége előtt 8 ifjúsági előadás lesz a színházban, majd ősztől az egész vármegye területére visszük a darabot, művelődési házba, tornaterembe. Utóbbi helyszín adhat egy plusz érdekességet. a történethez. 

- Az évad végén három elismerésben is részesültél a színészi munkádért. Azt szereted jobban, vagy rendezni?

- 23 éve mindig játszom, a rendezésben voltak szünetek. A Hevesiben a legelső rendezésem „A Pál utcai fiúk” volt, aztán több ifjúsági és felnőtt darab is. Mondjuk úgy, hogy nagyon szomorú lennék, ha bármelyik nem lenne. Elvonási tüneteim lennének.