Nyáry Krisztián és Náray Erika „szerelmes” estje

Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész hosszú évek óta gyűjti a magyar írók, költők, művészek, politikusok fennmaradt szerelmes leveleit. Némelyik akár önálló irodalmi műként is megállja a helyét. Nyáry, a hazai kultúrtörténet e becses darabjaiból már két kötetet is szerkesztett (Írjál és szeressél – 125 szerelmes levél és történet, Életemnél is jobban – 115 újabb szerelmes levél és történet).

A vágyakozástól a féltékenységig

Náray Erika és Nyáry Krisztián

Mint az 2019-ben kiderült, a levelek kiváló alapjai lehetnek egy egész estés előadásnak is, pláne ha némi jazz-el és sanzonnal „turbózzák fel” a korabeli szerelmes üzeneteket. Náray Erika színművésznek, valamint három kiváló zenésznek hála, sok-sok levél „megtalálta” a hozzá illő dalt; ebből állt össze a Borítékolható szerelem című produkció. A hagyományos felolvasóesteken túl, így már egy prózai elemekkel tarkított, zenés est keretében is megismerkedhet a közönség jó néhány hazai klasszikus szerző szerelmi életével, és vívódásaival. Nyáry Krisztián és Náray Erika a tavalyi Zsidó Művészeti Napokon mutatták be először műsorukat. Néhány hete pedig Zalaegerszegre is ellátogattak egy rövidebb, kamaraelőadással. Az eseményre a Contrast bisztróban került sor. 

Bevezetésképpen Nyáry Krisztián elmondta, hogy a szerelmes levél alapvető dolognak számított, hiszen szinte mindenki írt és kapott ilyen írásos üzeneteket. Egy-egy ország vagy korszak kultúrájáról sok mindent elárulnak a fennmaradt levelek. Az irodalomtörténész már több ezer levelet gyűjtött össze az elmúlt évtizedekben, melyek közül száznál is többet szerkesztett kötetbe. Náray Erikával most tíz levelet és a hozzá tartozó dalt hozták el Zalaegerszegre. Mint fogalmazott: ezek a magánlevelek nyilván nem műalkotásként születtek. Mégis azt érezzük, hogy néhány szerző ránk, késői utódokra is gondolt írás közben. (Karinthy Frigyes például szeretőjének, Gordon Ibinek írott levelében egyenesen meg is fogalmazza, hogy rólunk tanulni fognak, érettségi tétel leszünk…) 

Náray Erika megjegyezte, sajnos a papír alapú levelezés műfaja kihalóban van. Napjaink szerelmes üzeneteit már csak gépek őrzik, emiatt félő, hogy az utókor nehezen jut majd hozzá ezekhez a kincsekhez.

A Borítékolható szerelem esten többek között Móricz Zsigmond és Simonyi Mária, Örkény István és Nagy Angéla, Karinthy Frigyes és Gordon Ibi, illetve az író felesége, Böhm Aranka levelezése került fókuszba. S bár Karinthy állítólag mindig próbált menekülni harsány és indulatos felesége elől, azért leveleikből kiderül, hogy maximálisan elismerték egymást, sőt mint a groteszk tréfák kedvelői és űzői, mindvégig afféle cinkostársak is voltak.

Az előadáson azt is megtudtuk (ha eddig nem hallottunk volna róla), hogy Krúdy Gyuláért rajongtak a nők és a Royal Szállóban lakosztályt bérlő íróhoz szinte özönlöttek a szerelmes levelek; melyek néha minden gátlást nélkülöztek. De Ady Endre és Brüll Adél viharos viszonyára és fájdalmas szakítására is fény derült. Az őszintesége, szépsége és nyers hétköznapisága miatt ennél is meghatóbb Szerb Antal munkatáborból írt sorait hallani, melyet feleségének, Bálint Klárának címzett: „Mucusom! Egyszer megszabadulok (...) hol a picsába fogunk lakni? Olyan nehéz elképzelni a jövőnket, ha az ember nem tudja, hogy hol képzelje el…”

Harmos Ilona, Kosztolányi Dezső és a szerető, Radákovich Mária (forrás: Facebook/Nyáry Krisztián könyvei)

A riválisok „lepattintására” pedig kiváló – ha nem inkább elrettentő – példa lehet Kosztolányi feleségének, Harmos Ilonának levele Radákovich Máriához (akibe az író nemsokkal halála előtt szeretett bele). „Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyen szenvelegni, ha maga még egyszer csak egyetlen izenetet, levelet, apróhirdetést vagy csak jelt is ad vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől – sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem…”

Az est során az is szóba került, hogy mai életünkre az jellemző, hogy folyamatosan gyors reakcióra, viszontválaszra várunk, holott a levelek és üzenetek értékét régen épp a várakozás, a vágyakozás (is) adta. Mint ahogy a szerelemhez is hozzátartozott a távolság. A másik hiányából fakadó erős érzelmek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az utókor színes, változatos és izgalmas levelezéseket olvashasson. Ezáltal ráadásul sokkal hétköznapibbá és „elérhetőbbé” válnak számunkra íróink, költőink.