Irodalmi és zenei áthangszerelődés

Grecsó Krisztián író és Kollár-Klemencz László (Kistehén) zenész, vagyis a greCSÓKOLlár duó lépett fel a közelmúltban a VMK Caffe színpadán. Az est folyamán sok minden kiderült: például, hogy hová tűnik az ifjúkori önfeledt kreativitás az emberből, miért titkos hely az erdő, és hogyan lehet összehozni a disznóölést a kortárs tánccal.

Grecsó-Kollár duó a színpadon

Grecsó azt mesélte, voltak szigorú évei, amikor munkanélküli volt. Persze ilyenkor a művész azt mondja, hogy épp szabadúszó. Ekkoriban sokszor írt híres embereknek könyveket (mert a celebek ritkán tudnak írni). Mint mondta, érdekes munka volt ez, szép tapasztalás, ami alázatra nevel. A műsor részeként a szerző legújabb, tárcanovellákat tartalmazó kötetéből, a Harminc év napsütés-ből olvasott fel részleteket. Majd többek között Kemény István, Erdős Virág és Grecsó Krisztián megzenésített verseit is előadta a duó.

Kevesen tudják, hogy a Kistehén zenekar frontembere, Kollár-Klemenc László is rendelkezik önálló prózai kötettel. A Miért távolodnak a dolgok 2015-ben jelent meg. Ebből hangzott el egy novella, melynek keletkezési körülményeiről csak annyit: hogy ha nagyon akarjuk (és ha egy előszilveszteri műsorhoz feltétlenül szükséges), akkor a vidéki disznóölések hangulatát össze lehet hozni a kortárs tánccal. Persze ehhez kell egy Ági nevű nő is, aki szép.

Grecsó Krisztián

A zenésznek új lemeze is van, a Rengeteg. Az motiválta, hogy az erdő „nézőpontjából” írjon egy zenei anyagot, hiszen az erdő egy izgalmas, néha félelmetes, ám mégis nyugodt hely. A lemez megszületett, ám Kollár végül rájött, hogy ami az erdőben történik, az ott is marad (ez állítólag egy népi bölcsesség). Vagyis a titkokat nem lehet onnan kihozni, mert megfejthetetlenek.

A Grecsó-Kollár közös produkció alatt azt is megtudtuk, hogy a szegvári születésű író szerint, a középiskola még egy szép korszak abból a szempontból, hogy abban az életkorban még ösztönös a kreativitás. Ami bármilyen formában képes utat törni magának. Édesanyja biztatására például néptáncos volt egy ideig (nem nagyon szerette), és mint afféle „élő adatközlő” próbált új lépéseket meghonosítani. Ezt persze a néptánctanár sem nem értette, sem nem támogatta. Grecsó sok-sok - különféle szerkesztőségekben eltöltött - év után végül odáig is eljutott, hogy az igazi szabadságot adó kreativitást ma már leginkább az önfeledt zenélésben találja meg.

Kollár-Klemencz László

Kollár meg mindeközben bizonytalankodik, hogy vajon elég jól tud-e gitározni. Merthogy a kilencvenes években az az alternatív zenei közeg melyben szocializálódott, lebeszélte arról, hogy gitároktatásra járjon. Mondván: azzal elfelejted és tönkreteszed, amit tudsz. Most, hogy a Budapest Bár produkció révén profi zenészekkel és a klasszikusabb műfajokkal is összehozta a sors, már érzi a tanulás hiányát. Úgy érzi, talán az a legjobb, hogy a Budapest Bárban és a Farkas Róbert prímással szervezett közös eseteken ő inkább csak énekel.

Akárhogy is, a közönség számára azért nem „szívás” az, ha Kollár gitározik, sem az, ha énekel, de még az sem, ha Grecsó írás helyett néha a húrok közé csap. Az est végén felcsendült a már említett Rengeteg című lemezről az antinikotinista dala is; vagyis az „Egyetlen cigarettát szívok egész életemben” kezdetű, versnek is beillő Kollár-szerzemény. Mert a zenész ugyan nem dohányzik, de néhány szívást azért már megtapasztalt életében.

Akik viszont részt vettek a greCSÓKOLlár-esten, nagy valószínűség szerint inkább egy csokoládéban és lekvárban gazdag Islerre kívántak rá a program végén, semmint egy szál cigire.