A nagykutasi könyvtár igazi közösségi hely

Óvodás jel az olvasókártyán

Eredetileg a könyvtárban hagyományos diafilmes programról akartam kérdezősködni, de aztán nem állt meg ennyiben a történet.

- Annak idején az én gyerekeim, most pedig az unokáim számára volt nagy élmény a diavetítés, anélkül nem lehetett lenni. Ezért hoztam ide a könyvtárba is – mondja a Diószegi Erzsébet. – A hivatalos kezdete pedig 2014-re nyúlik vissza, amikor is kapcsolódtunk a Nagy Diafilm Nap rendezvényhez. Az akkori kiírások közül több feladattal is díjnyertesek lettünk. A diafilm napot, mely novemberben van, azóta is minden évben megünnepeljük, a pandémia miatt elmaradt rendezvényeket nyáron pótoljuk. Mesélés minden nap van a könyvtárban. Legtöbbször fejből mesélek, sokszor választok úgynevezett gyógyító meséket. És ez a munka nekem is terápiás, mely a baleset miatt megromlott egészségi állapotom ellenére sok örömet hoz az életembe. Szintén nyári program a nagyobbakkal a kötelező olvasmányok közös megbeszélése, olvasónaplót is szoktunk írni. Meg segítek, ha nem világos, hogy egy-egy történet melyik korban játszódik, mert sajnos az irodalom és történelem tananyagot ilyen szempontból nem egyeztetik, és sok minden lóg a levegőben a diákoknak. 

- Csak gyerekeknek szól a könyvtár?

- Nem. Felnőtt irodalom is van. Ahogy törzsközönségnek számító családok is, akiknek minden tagja jár hozzánk. Azért beszélek többes számban, mert a segítőim nélkül nem működne ilyen jól a könyvtár. Köztük hivatalos és önkéntes segítők, felnőttek és nagy diákok, de a mindenben partner polgármester asszony nélkül sem működhetnénk. Azt pedig az itteni munkahelyemen értettem meg, hogy elsősorban a gyerekeket kell könyvtárba járónak, olvasónak nevelni. Először nem is kell, hogy mindent elolvasson, amit kikölcsönöz, csak szeressen könyvtárba járni, lenni.

Miközben ezt mondja, jönnek sorba a kicsik és a kicsit nagyobbak a kölcsönzött könyvekkel. Van, aki helyett a nagyobb testvér írja alá a könyvtári kártyát, és van, aki az óvodás jelét rajzolja oda lelkesen.

– 3 éve költözött a könyvtár az egykori iskola épületébe, így még közelebb vagyunk az óvodásokhoz, akiknek télen sem kell öltözködni, ha át akarnak jönni. Csak egy ajtó. De nem ők a legkisebbek, hiszen már a tipegőknek is több foglalkozásunk van. De a felnőttek számára egy jó beszélgetős, közösségi hely is vagyunk, ezért is volt nagyon keserű a kényszerű otthonmaradás időszaka – teszi hozzá. 

- A gyerekeken kívül még mi a szíve csücske?
 

- A helytörténet, az értéktár, meg a baráti kapcsolatok ápolása. Ezért is díszíti a könyvtárat néhány műalkotás, köztük Németh János Kossuth-díjas szobrászművész műve, egy bagoly. 

- Nagyon hangulatos a könyvtárdekoráció, de a bagoly, mintha visszatérő motívum lenne.

- Igen, az antikváriumok jelképe, innét lett. De a helybéli almásból származó papírdobozokat, ládákat is fel tudtuk használni, dekorációs vagy tárolási céllal. A meséknél a tolmácsom egy marionett bábu lány, Takács Ágnestől, egyik fő segítőmtől kaptam. 

- Munkaterv a nyárra?

- „Az én könyvtáram” módszertan szerint dolgozom, mindig tudatosan. Július a virágok, lepkék, méhek ideje, ehhez kapcsolódnak a mesék és a kézműves foglalkozások. Augusztusban pedig az állatos mesék jönnek, mivel az egyik helyi legenda, a hét évente feltűnő kígyó kapcsán lesz majd egy kincskereső rendezvényünk is. Szeptemberben pedig a hagyományok szerint kapcsolódunk az Ars Sacra rendevzényhez.