Lengyelországban jártak a Széchenyisek

Krakkó és környéke nevezetességeit keresték fel a zalaegerszegi diákok

Hosszas szervezés előzte meg az utazást, melyre a szervezőtanárok – Tibola Katalin, valamint Tölli Tamásné Bálizs Zsuzsa - több megbeszéléssel készítették fel diákjaikat, különös tekintettel a lengyel-magyar történelmi kapcsolódásokra és az Auschwitz-Birkenaui koncentrációs táborban várható tapasztalatokra. 

Az első napon Zakopane szépségei várták a diákokat, akik az 1123 méter magas Gubalowka hegyre is feljutottak felvonóval, ahonnan csodás panoráma tárult a szemük elé. A 9 fokos, gyönyörű napsütéses időben élvezhették a tél szépségeit és a lenyűgöző látványt nyújtó környező hegyeket. Mostanában ritkán kényeztet el bennünket idehaza a tél sok hóval, ezért különösen tetszett a diákoknak a lefele úton tapasztalható izgalmak sora. 

- Fehér Ferenc testnevelő tanár úr javaslatára lefele gyalogosan tettük meg az utat, ami igazán kalandosra sikeredett – fogalmazott Németh Luca, a végzős magasépítész osztály tanulója. Mivel elég meredek volt a hegyoldal, voltak bőven izgalmas pillanatok, így ez az első délután máris megadta az alaphangulatot az egész utazáshoz. Kicsit síeltünk és korcsolyáztunk is egyszerre – tette hozzá nevetve. Ugyan mindenkinek lett némi izomláza, ez a kis testmozgás remekül összekovácsolta a társaságot. 
Esténként egy belváros közeli hostelben pihent a társaság, a háromfogásos vacsorát követően sokan ismerkedtek a kivilágított belváros szépségeivel, mások a közösségi szobában kártyáztak, társasoztak, beszélgettek késő estig, ahogy erről Papp Réka, a végzős informatikus osztály diákja is mesélt. 

-  Minden este rengeteget beszélgettünk, játszottunk, nevettünk a közösségi szobában, ez sokat segített abban, hogy jobban megismertük egymást, hiszen 11 különböző osztályból érkeztek iskolatársaink az útra. Ez a közös élmény közelebb hozott minket, és sok új barátság született, ami az iskolai hétköznapokat is feldobja majd. 

Az út sokáig emlékezetes élménye volt az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborban tett látogatás, melyet éppen 80 esztendeje szabadítottak fel a szövetséges csapatok. A diákok többsége helyenként nyomasztónak, egyúttal rendkívül elgondolkodtatónak és tanulságosnak írta le azt a helyet, ahol a legtöbb magyar állampolgár veszítette életét rövid idő alatt, s többen állapították meg, hogy sokkal könnyebb és érdekesebb hallgatni egy történelmi eseményt a helyszínen, ahol történt, mint a tanórákon.

- A legnagyobb tanulság talán az volt, hogy mennyire fontos a történelem megértése és tisztelete, amit a barakkokban járva is megtapasztaltunk – állapította meg Réka. A jövőre csak úgy állhatunk készen, ha a múlt tanulságaiból tanulunk. 

-  Auschwitz egy különleges, kissé nyomasztó hely; ám olyan élő múzeum, amit szerintem mindenkinek meg kellene látogatnia életében egyszer – vélekedett Zólyomi Viktória, aki szintén 13.a-s, a végzős informatika osztály diákja. 

Nem csoda, hogy a máskor beszédes csapat elgondolkozva ült a buszon a táborból vissza vezető úton. Sokak számára ez volt a legmeghatározóbb élmény a négy nap során, ahogy erről Tormási Dóra, az iskola magasépítész osztályának végzős tanulója is mesélt.
      
-  Felkavaró élmény volt látni azokat a helyszíneket, ahol ennyi ember vesztette életét. Látni a róluk készült képeket, a ruháikat, a barakkokat, ahol mindennapjaikat töltötték. Úgy vélem, az ott tapasztaltak nagyon erősen hatnak az érzelmekre és nyolcvan év távlatából is rettegéssel, félelemmel, szomorúsággal tölti el az embert a hely látványa. Ennek ellenére, bármilyen furcsán is hangzik, pozitív élményekkel távozhattam onnan, hiszen rengeteg értékes információval gazdagodtam az angol nyelvű idegenvezetésnek köszönhetően, ráadásul közben a nyelvet is gyakorolhattam. 

Dóra is kiemelte, hogy az utazás nagymértékben segítette a közösségépítést és örök emlék marad a csapat tagjainak. 
      
- Az esti szabadprogram-lehetőségeknek és szálláson való beszélgetéseknek köszönhetően sok új barátra tehettünk szert, s ismerhettük meg őket olyan szinten, ahogy az iskola falai között nem biztos, hogy lehetett volna. Külön öröm, hogy sokan csatlakoztak az osztályunkból az utazókhoz, s nekik is olyan oldalukat láthattam meg, amire az iskolában soha nem lett volna lehetőségem. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen az úton és külön köszönöm azoknak a tanároknak, akik nem engedték, hogy kihagyjak egy ilyen utazási lehetőséget - örök emlékeket szerezhettem ez alatt a négy nap alatt utolsó középiskolai évemben.

Vasárnap délután egy újabb UNESCO-világörökség, a wieliczkai sóbánya következett a látnivalók sorában.

- A sóbánya nagyon különleges volt, egyedülálló helyszín, tele érdekességekkel, ráadásul a magyar történelemhez is kapcsolódott – folytatta Papp Réka. Ez az út rengeteg új ismeretet adott, biztosan sokáig emlékezni fogunk rá.
- Krakkóban a városnézés során számos nevezetességet felkerestünk, így a Wawel-i székesegyházat, a gótikus stílusú Mária-templomot és a Jagelló Egyetemet is. Osztálytársaimmal együtt mi építész-szemszögből is nézhettük ezeket, hiszen idén érettségizünk emelt szinten ebből a tárgyból – tette hozzá Németh Luca, aki a 13. b végzős tanulója. 

A különleges hangulatú zsidó negyedre is jutott még egy kis idő délután, majd a szabadprogram során mindenki beszerezhette a lengyel karamellákat és egyéb szuveníreket. Este már ismerősként üdvözölhettük a csodás hangulatú kivilágított főteret, a Ryneket, ahol még állt a karácsonyfa, amit lengyel szokás szerint február 2-ig, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéig megtartanak. 

Az utazás egyik szervezőjeként úgy vélem, nagyon fontos diákjaink látókörét külföldi utakkal bővíteni. Nem csupán a kulturális és történelmi ismereteik bővítése kapcsán, mellyel általános műveltségük is gyarapszik, hanem nyelvtanulási szempontból is, hiszen lépten-nyomon bátran használhatták nyelvtudásukat. Jó volt úgy hazaindulni, hogy valamennyien úgy vélekedtek, bárcsak kétszer ilyen hosszú lett volna az út, s értékelőlapjaikon úgy fogalmaztak, örömmel csatlakoznának máskor is hasonló programokra.