Botfán minden családban legalább egy citerás van

Emlékműsor Nagy Lajosról

Az együttest 1976-ban Nagy Lajos alapította, vezette, s élete végig kitartott e hangszer, a népdalok, a kultúra, a hagyományok és a helytörténet mellett. A tavaly, 82 évesen elhunyt népi zenész mások épülésére szolgáló gazdag életutat és a helyi közösségi életben űrt hagyott maga után. 

Műsor az alapító tiszteletére (balról lánya, Nagy Kata)

Nagy Lajos életútjának fontosabb állomásait a gyermekkori barát, Horváth Miklós idézte fel. A közben elhangzó népzenei csokrok sorát a családi zenekar (két lánya, két nagyobbik unokája és veje) nyitotta. De hangszer mellé álltak az egykori alapító tagok, az egykori szép emlékek felidézőjeként és a letűnt kor fájdalmas érzéseit vegyítve a hallgatóságban, valamint a jelenlegi tagokból álló csoportok is. A népdalok mellett a Kishétrét zenekar Nagy Lajos megzenésített verseiből adott elő néhányát, szavalatként pedig Kocsis Maja osztotta meg a szerző gondolatait. De szót kapott egy másik barát, Kósa László is, valamint Iványi Ildikó, aki a Lokálpatrióta Klub napló bejegyzéséből idézte Nagy Lajos szavait egyik könyvbemutatója kapcsán. „Ha az embernek megadatik, hogy valamiből többlete legyen, akkor azt ossza meg másokkal. Megkíséreltem ezt megtenni.”

Nagy Lajos

S nemcsak megkísérelte, hanem meg is tette. A 46 év alatt 150 tag tanult meg citerán játszani az együttesben. 9 CD őrzi az általuk játszott dalokat, 13 órányi minőségi módon előadott népzenével, közte saját gyűjtésű dalokkal is. Helytörténeti kiadványok, mely a falu múltját mentették meg az utókornak, nemzetközi barátságok, melyek jó hírét vitték nemcsak Botfának, hanem ezzel Zala megyének és Magyarországnak is. Számtalan kulturális program, mely szép perceket szerzett a falu lakosságának. Nívódíjak, kitüntetések sora jelzi, nem volt hiábavaló ötlet a népzenét megbecsülni. S nem utolsó sorban, gyermekeinek, unokáinak is átörökítette ezt a tudást, és hozzáállást, mely remélhetőleg záloga lesz a citerazenekar további működésének. 

S ahogy a műsor végén elhangzó Pál apostol idézte mondja: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam”, méltó szavak arról az emberről, akit nemcsak képletesen, de a szomorú valóságban is a sírjáig kísért a népzene.